Ács bemutatása

Területén már a római korban laktak, közelében
Két római katonai tábor állt: Ad Mures és Ad Statuas. Előbbi a Concó-patak mai
Torkolatánál állt (a Bumbum-kút néven ismert helyen), utóbbi pedig Vaspuszta
Közelében a Duna-parton. Ad Mures egy ősidőktól létező kút mellett alakult ki
Traianus császár idején, Brigetio építésével egy időben. A segédcsapa t
(auxiliaris) tábor keleti falát és a tábort övező árkot az 1989-ben végzett
Leletmentés hozta felszínre. Az erőd déli oldalán polgári település (vicus) is
Kialakult. Ad Statuas a Duna magas partján állt palánkerőd volt, mely a Duna
Áradásai miatt 117 után helyet változtatott. 1817-ben ép boltozatú római pincét
Találtak itt. A két erőd régészeti feltárása Gabler Dénes nevéhez fűződik.

Nevét az Árpád-korban letelepedett, a király
Szolgálatában álló ácsokról kapta. A neve az oklevelekben először feltehetően
1138-ban jelent meg Olt néven, de biztos adat csak 1297-ből van Villa Alch
Néven. Első ismert birtokosa 1346-ban nagymartom Simon fia volt, majd 1434-től
Pál és Vilmos fraknói grófok tulajdona lett.

A törökök a falut kétszer is feldúlták:
1540-ben és 1639-ben. Az első támadáskor pusztult el Ácstól nyugatra fekvő két
Falu, mely a gróf Cseszneky család birtoka volt: Vas és Lovad. Nevüket dűlő- és
Pusztanevek őrzik. 1590-ben mindössze 4 család élt itt.

A teljes pusztulást követően csak 1628 után
Kezdett újra benépesülni: először református hitű komáromi magyarok, majd a 18.
Században németek telepedtek be. A református egyház működés a 17. század óta
Folyamatos Ácson, már 1643-ban működött népiskolája, az anyakönyveket 1726 óta
Vezetik. 1674-ben Komáromi István ácsi református lelkészt a pozsonyi
Vésztörvényszék gályarabságra ítélte.

Földesurai kezdetben a Hathalmy, majd a
Lengyel, a Kolos és Pogrányi családok voltak; később a pannonhalmi főapátság és
Az Esterházy család szerzett jelentős birtokot Ács határában. 1824-ben
Liechtenstein Alajos szerzett itt birtokot (1848-ban a község 2/3-ának
Földesura volt), amit a század második felében a Zichy család szerzett meg.
Jelentős birtokai voltak itt Szabadhegyi Móricnak is.

Bél Mátyás már a 18. század elején nagy és
Gazdag faluként mutatja be Ácsot. 1707-ben Rabutin hadai itt táboroztak,
Jelentős károkat okozva a községnek. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 674
Házban 670 család élt itt, a népességszám 2895 fő volt. Ács a 18. század végére
A Gesztesi járás legnépesebb települése lett. 1848-ban 3800 lakosából 1128
Római katolikus, 2435 református, 287 zsidó vallású volt. A katolikus plébániát
Saugh pannonhalmi főapát alapította 1751-ben, a zsidó hitközség a 19. század
Elején alakult (a községben zsinagóga és zsidó felekezeti iskola is működött -
Utóbbi 1921-ig). Az 1789-ben nyitott zsidó temető ma is megvan a Concó- és a
Székes-patak összefolyásánál.

1809-ben Ács határában verte vissza a Vas
Vármegyei lovasezred a francia (napóleoni) csapatokat.

1848-ban Fényes Elek Komárom vármegye leírása
Című munkájában Ács leírásánál említi, hogy ekkoriban hosszúépületű nádfedeles
Házak alkották a falut, szép a női népviselet, a községi közös legelő a Lovadi
Pusztánál található. Említést tesz az Esterházy-kastély udvarában összegyűjtött
Római emlékekről, Liechtenstein herceg telivértenyészetéről és az ácsi
Cseresznye- és sárgabarack-termesztésről is. Az Ácsi-erdőról a következőket
Írja: Az erdő József császár rendeletéből ültettetett homokföldű s többnyire
Akácz és fenyves, egyébiránt kivált a herczegi rész homokföldei fasorokkal is
Nemcsak ékesíttetnek, hanem homok ellen is védve vannak.Lakosai híres kocsisok
Voltak.

1849. július 2-án a komáromi csatában Ács
Mellett verte vissza Görgey Artúr parancsnoksága alatt a honvéd fősereg a
Haynau által vezetett, túlerőben lévő osztrák csapatokat. A csata emlékére az
Ácsi erdőben (már Komárom területén) 1870-ben emlékművet állítottak.

1850-ben Ács legnagyobb része leégett.
1871-ben Patzenhofer Konrád cukorgyárat építtetett a községben. A vasútvonal
Közelsége miatt alapított üzem a századfordulón már mintegy 500 főt
Foglalkoztatott és négy vármegye cukorrépatermését dolgozta fel.

1907-ben a Borovszky-féle vármegye-monográfia
Szerint Ácshoz tartoztak Alszter, Boros, Felsőlovad, Plebános, Rostakuti,
Schrikker és Ref. lelkész tanyák; Csilla, Czonczóhát, Jeges, Likócs, Lovad és
Vas puszták; továbbá Czonczó és Pál majorok. Ugyanekkor a községnek 715 háza
Volt.

Az első világháborúban 647 ácsi lakos vett
Részt, közülük 215-en vesztették életüket.

Ács társadalmi élete viszonylag aktív volt:
1873-ban megalakult az Olvasóegylet, 1911-ben a Gazdakör, 1926-ban a Levente
Egyesület, 1933-ban a Hadigondozottak Szövetségének helyi egylete, 1934-ben az
Ortodox zsidó hitközség, 1935-ben az Iparoskör, 1950-ben pedig a
Vadásztársaság. Az Ácsi Sportklub 1927-ben alakult. Az ácsi cukorgyár munkásai
Dalkört is létrehoztak. A helyi népkönyvtár 1927-ben alakult meg. Ács
Szőlőtermelői már a 19. századtól hegyközséggé szerveződtek.

1944 júniusában hurcolták el koncentrációs
Táborokba az ácsi zsidókat. A második világháború frontja 1945. március 26-án
Vonult át a községen. Ács 1950-ig a Gesztesi járáshoz tartozott, majd 1984-ig a
Komáromi járáshoz. 1970. január 1-jén Ácsot nagyközséggé nyilvánították.

Az első ácsi termelőszövetkezet 1952-ben
Alakult, majd 1956-ban alakult újjá Egyetértés néven. Csillapusztán 1949-ben
Létesült szövetkezet, mely 1978-ban egyesült az ácsival, ekkor 5228 hektáron
Gazdálkodott. 1960-ban cukorgyári célgazdaság, állami gazdaság, szeszgyár és
Malom is működött Ácson, a cukorrépa mellett a len- és a kendertermesztés is
Jelentős volt

2001-ben volt a cukorgyár utolsó kampánya, az
Üzem bezárása jelentős visszaesést okozott Ács gazdaságában. A 2000-es évek
Elejére befejeződött a szennyvízhálózat kiépítése és ezzel teljessé vált a
Közműellátottság.

Ács nagyközséget 2007. július 1-jei hatállyal
Várossá nyilvánították.