Gödöllő és környéki természeti érték

Fóti-Somlyói Tanösvény

A Budapesttől 25 km-re lévő Fóti-Somlyó valóságos hegy látszatát kelti a Gödöllői-dombvidék peremén. A 3500 m hosszú kör vonalvezetésű tanösvény a Fáy-présház mellől indul, s a lepkés állomásjelzést követve 2,5 óra alatt bejárható.

Csömöri ősláp

A Csömöri-patak völgyében 27 ha kiterjedésű, 1977 óta megyei védettségű, jelenleg helyi jelentőségű természetvédelmi terület található. Természetföldrajzilag a Pesti-síkság, növényföldrajzilag a praematricum része. A terület két részből áll: a kisebbik egy ősláp – a Csömöri-tó, a nagyobbik része a Réti dűlő a Csömöri-patak völgyében. Az őslápon több ritka, védett mohafaj élt, többek között tőzegmohák (Sphagnum sp.) más védett növények társaságában. Közöttük olyanok is voltak, amelyek Magyarországon csak egy-két helyről ismertek. 1987 telén tűz áldozata lett sok fa, cserje és értékes lágyszárú növény. Az elégett növények hamuja mintegy „megtrágyázta” a savanyú láptavat, ezzel elpusztított több érzékeny mohafajt. A szárazság mellett felgyorsította a tó benövényesedését (eutrofizáció). A regeneráció lassan folyik. Jelenleg a védett mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) növi be a tó nagy részét a keskeny- és széleslevelű gyékények (Typha angustifolia és T. latifolia) mellett. A parton az öreg fűzfák alatt figyelhetjük meg a védett mocsári nőszőfüvet (Epipactis palustris), a csüngő virágzatú villás sást (Carex pseudocyperus), a terebélyes bugájú, rózsaszínű vízi hídőrt (Alisma plantago-aquatica). A tóból írták le először hazánkban az Oedogonium inversum Wittrok forma subclusum zöldmoszat fajt, és a Didimella glacialis mikrogombát, amely a mocsári sás levelén él. A tó partján és a Réti dűlőn átfolyó patak partján gyönyörködhetünk a már ritkuló, védelmet érdemlő „gömbcsoportú” fűzláp társulásában és benne a zömök hamvas v. rekettye fűzben (Salix cinerea). A tó és a patak partján, helyenként a réten is láthatók a fehér fűz (Salix alba) és a csöröge v. törékeny fűz (S. fragilis) alkotta fűzliget társulásai. A patak mellett, a réten foltokban a nád (Phragmites australis) alkot nádas társulást, néhány helyen a szép közönséges erdeikákával (Scirpus sylvaticus). A réten a nádas szélében és a tó parti övében tűnik fel a zsombéksásos társulásban hatalmas csomóival a zsombék sás (Carex elata), és a magassásrét a magasra növő mocsári és parti sással (Carex acutiformis és C. riparia). A védett rét első harmadában ritkuló társulásokat és fogyatkozó, értékes, de nem feltűnő szépségű növényeket kereshetünk. A sásláprétben a lápi sást (Carex davalliana), a szittyós láprétben a nagy szittyót (juncus subnodulosus), a csátés láprét foltban a kormos csátét (Schoenus nigricans) lelhetjük meg, ha jó szemünk és szerencsénk van. A rét nagy részét a kékperjés száradó láprét foglalja el, amely nevét a színes bugájú kékperjéről (Molinia hungarica) kapta. Ezek a társulások adnak védelmet sok szép, védett növénynek: rostos tövű sás (Carex appropinquata), fekete sás (C. nigra), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), Jávorka-fényperje (Koeleria javorkae ), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), fehér májvirág (Parnassia palustris). A lápréten kora tavasztól késő őszig mindig virágpompával találkozunk. Áprilisban a mocsári gólyahír (Caltha palustris) csillogó sárga virága virít. Májusban és júniusban leggazdagabb a színskála: a sárga réti boglárka (Ranunculus acris), a lilás rózsaszínű réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), melynek nyílásakor hallatszik a kakukk hangja, a fehértől a rózsaszínen át a liláig a hússzínű ujjaskosbor, a fehér pamatos széleslevelű gyapjúsás, a feltűnő nagy, fehér ernyős erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a halvány rózsaszínű mocsári nőszőfű, a rikító lila mocsári kosbor, és még sokan mások színesítik a rétet. Augusztusban a fehér májvirág szerényen bújik meg a füvek és sások között. A rostos tövű sás pulikutya fejére emlékeztető nagy csomóival májustól a tél közepéig találkozhatunk a nádszegélyben és az öreg fűzfák alatt. A pázsitfüvek között is találunk igen csinos virágzatúakat. A rezgőpázsit (Briza media) lilás, a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) rózsaszínes, a kékperje liláskék bugáikkal tetszelegnek. A Jávorka-fényperje apró szőrű bugavirágzata fényesen csillog a napfényben. A nádas zöld egyhangúságát oldja a nagy fehér virágú, tölcséres felfutó sövényszulák (Calystegia spium), a karcsú, lila fűzérű réti füzény (lytrum salicaria), a sárga közönséges lizinka (lysimachia vulgaris), a fehér, rózsaszín vagy lila, tölcséres virágú, nagy szőrös levelű fekete nadálytő (Symphytum officinale). Szeptemberben bontja gyönyörű, halvány lilás virágait az őszi kikerics (Colchicum autumnale), de zöld levélrózsáival, nagy toktermésével csak a következő év tavaszán találkozhatunk. Késő ősszel, télen is szép a védett terület. A nád barnás bugái, a gyékények „buzogányai”, a füzek színes vesszői, az értő szemű sétálónak nem az elmúlásról, hanem a megújító tavaszról mesélnek.

Erdészeti cserje- és fagyűjtemény (arborétum)

130 fenyő és 650 lombos fa, cserjefaj és változatai

Erzsébet-park

Fóti Somlyó Természetvédelmi Terület

A Fóti-Somlyó a Gödöllői-dombvidék peremén található természetvédelmi terület. A hegy piroxénandezit-tufából, édesvízi és miocén mészkőből, valamint löszös és homokos pannon üledékből épült fel.

Gödöllői Arborétum

Gödöllői-dombság Tájvédelmi Körzet

Kisállattenyésztési Kutatóintézet Parkja

Nemzeti Botanikus Kert

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének részeként működő Nemzeti Botanikus Kert Vácrátóton, a fővárostól 30 km-re, kopár homokbuckákon 180 éve kialakított tájképi, történeti kert ma Magyarország leggazdagabb botanikus kertje, élőnövény gyűjteménye. A műemlék- és természetvédelem alatt álló kert idős, óriási fáival, tagoltságával, patakkal, zuhogókkal, tavakkal, műrommal, vízimalommal minden évszakban lebilincselő esztétikai élvezetet nyújt 27 hektáron.

Turai legelő Természetvédelmi Terület

A Cserhátban eredő, és a Gödöllői-dombság keleti szélén keresztül a Zagyvába ömlő kis Galga-patak mentét egykor széles laposok jellemezték: a mélyebben fekvő területek öntéstalajain nedves, tocsogós rétek, a magasabban fekvő térszínek réti talajain üde gyeptársulások, még feljebb pedig – a száraz, mészben gazdag humuszos homoktalajokon – virágokban bővelkedő homokpusztagyep-társulások voltak jellemzőek. Ez utóbbi, jó termőképességű részek többségét az ember feltörte, és művelni kezdte – alig néhány helyen maradtak meg eredeti foltjai. Ennek a társulásnak volt jellegzetes növénye az egyhajúvirág vagy tavaszkikerics (Bulbocodium vernum), amely élőhelyének csökkenésével mára végveszélybe került. Ezen a kis védett területen is mezőgazdasági táblák és telepített akácosok között nyílik kora tavasszal – gyakran már február végén – ez a szépségesen szép lila virág. A jégkor utáni felmelegedés sztyepptársulásainak emlékeként itt maradt kis növényke túlélési esélyeit csökkenti, hogy felelőtlen emberek gumóstól kiemelve próbálják kertjük díszének elszállítani, holott a megváltozott körülmények között az érzékeny virág elpusztul, vagy színét veszti (arról nem is beszélve, hogy nemesített kikericsfélék sokaságát lehet kertészetekből beszerezni). A szigorúan védett faj egyetlen tövének kiemelése is komoly büntetést von maga után. A Galga mentén járva érdemes a néphagyományokban gazdag falvakat is meglátogatni. A védett természeti értékek rövid jellemzése A védelem célja a tavaszi kikerics (Egyhajúvirág - Bulbocodium versiolor) tenyészterületének megóvása, az 1982 óta fokozottan védett növényfaj fennmaradásának biztosítása. A védett terület a Galga-patak partján terül el. A viszonylag mély fekvésű területen többnyire réti talajformáció, illetve az 1-2 m-rel magasabb kiemelkedéseken homokos-mezőgazdasági talajkialakulás található. A védett terület mélyebb részein a felszínhez viszonylag közeli talajvízszint miatt a talaj nedvesebb, növényzete az öntéstalajokra jellemző magaskórós növényzet. A kissé magasabb, platós területeken szárazabb, homoki virágok a jellemzőek. Növényzete a homokpusztagyep növényvilága, amelynek a szélén található a tavaszi kikerics. Az erdőterület faállománya csenevész akác. Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok A védett területet minden oldalról intenzív hasznosított szántóterületek veszik körül. A gazdálkodás során alkalmazott vegyszeres technológia a területet veszélyezteti. A védett területen - épp annak botanikailag legértékesebb részén - a környező területeken folyó gazdálkodással kapcsolatban gépjárművek által is használt földút vezet keresztül. A fokozottan védett növényfaj élőhelyének védelme érdekében a terület szélén jelenleg átlósan keresztülhaladó földutat fel kell számolni, annak illegális használatát megfelelő árokrendszer kialakításával meg kell akadályozni. Helyette a valamikori, a területet határoló utat kell nyitni.

Veresegyházi tavak

Veresegyházi-tavak tanösvény