Turai legelő Természetvédelmi Terület , Tura

A Cserhátban eredő, és a Gödöllői-dombság keleti szélén keresztül a Zagyvába ömlő kis Galga-patak mentét egykor széles laposok jellemezték: a mélyebben fekvő területek öntéstalajain nedves, tocsogós rétek, a magasabban fekvő térszínek réti talajain üde gyeptársulások, még feljebb pedig – a száraz, mészben gazdag humuszos homoktalajokon – virágokban bővelkedő homokpusztagyep-társulások voltak jellemzőek. Ez utóbbi, jó termőképességű részek többségét az ember feltörte, és művelni kezdte – alig néhány helyen maradtak meg eredeti foltjai. Ennek a társulásnak volt jellegzetes növénye az egyhajúvirág vagy tavaszkikerics (Bulbocodium vernum), amely élőhelyének csökkenésével mára végveszélybe került. Ezen a kis védett területen is mezőgazdasági táblák és telepített akácosok között nyílik kora tavasszal – gyakran már február végén – ez a szépségesen szép lila virág. A jégkor utáni felmelegedés sztyepptársulásainak emlékeként itt maradt kis növényke túlélési esélyeit csökkenti, hogy felelőtlen emberek gumóstól kiemelve próbálják kertjük díszének elszállítani, holott a megváltozott körülmények között az érzékeny virág elpusztul, vagy színét veszti (arról nem is beszélve, hogy nemesített kikericsfélék sokaságát lehet kertészetekből beszerezni). A szigorúan védett faj egyetlen tövének kiemelése is komoly büntetést von maga után. A Galga mentén járva érdemes a néphagyományokban gazdag falvakat is meglátogatni. A védett természeti értékek rövid jellemzése A védelem célja a tavaszi kikerics (Egyhajúvirág - Bulbocodium versiolor) tenyészterületének megóvása, az 1982 óta fokozottan védett növényfaj fennmaradásának biztosítása. A védett terület a Galga-patak partján terül el. A viszonylag mély fekvésű területen többnyire réti talajformáció, illetve az 1-2 m-rel magasabb kiemelkedéseken homokos-mezőgazdasági talajkialakulás található. A védett terület mélyebb részein a felszínhez viszonylag közeli talajvízszint miatt a talaj nedvesebb, növényzete az öntéstalajokra jellemző magaskórós növényzet. A kissé magasabb, platós területeken szárazabb, homoki virágok a jellemzőek. Növényzete a homokpusztagyep növényvilága, amelynek a szélén található a tavaszi kikerics. Az erdőterület faállománya csenevész akác. Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok A védett területet minden oldalról intenzív hasznosított szántóterületek veszik körül. A gazdálkodás során alkalmazott vegyszeres technológia a területet veszélyezteti. A védett területen - épp annak botanikailag legértékesebb részén - a környező területeken folyó gazdálkodással kapcsolatban gépjárművek által is használt földút vezet keresztül. A fokozottan védett növényfaj élőhelyének védelme érdekében a terület szélén jelenleg átlósan keresztülhaladó földutat fel kell számolni, annak illegális használatát megfelelő árokrendszer kialakításával meg kell akadályozni. Helyette a valamikori, a területet határoló utat kell nyitni.

A Cserhátban eredő, és a Gödöllői-dombság keleti szélén keresztül a Zagyvába ömlő kis Galga-patak mentét egykor széles laposok jellemezték: a mélyebben fekvő területek öntéstalajain nedves, tocsogós rétek, a magasabban fekvő térszínek réti talajain üde gyeptársulások, még feljebb pedig – a száraz, mészben gazdag humuszos homoktalajokon – virágokban bővelkedő homokpusztagyep-társulások voltak jellemzőek. Ez utóbbi, jó termőképességű részek többségét az ember feltörte, és művelni kezdte – alig néhány helyen maradtak meg eredeti foltjai. Ennek a társulásnak volt jellegzetes növénye az egyhajúvirág vagy tavaszkikerics (Bulbocodium vernum), amely élőhelyének csökkenésével mára végveszélybe került.
Ezen a kis védett területen is mezőgazdasági táblák és telepített akácosok között nyílik kora tavasszal – gyakran már február végén – ez a szépségesen szép lila virág. A jégkor utáni felmelegedés sztyepptársulásainak emlékeként itt maradt kis növényke túlélési esélyeit csökkenti, hogy felelőtlen emberek gumóstól kiemelve próbálják kertjük díszének elszállítani, holott a megváltozott körülmények között az érzékeny virág elpusztul, vagy színét veszti (arról nem is beszélve, hogy nemesített kikericsfélék sokaságát lehet kertészetekből beszerezni). A szigorúan védett faj egyetlen tövének kiemelése is komoly büntetést von maga után.
A Galga mentén járva érdemes a néphagyományokban gazdag falvakat is meglátogatni.
A védett természeti értékek rövid jellemzése

A védelem célja a tavaszi kikerics (Egyhajúvirág - Bulbocodium versiolor) tenyészterületének megóvása, az 1982 óta fokozottan védett növényfaj fennmaradásának biztosítása.

A védett terület a Galga-patak partján terül el. A viszonylag mély fekvésű területen többnyire réti talajformáció, illetve az 1-2 m-rel magasabb kiemelkedéseken homokos-mezőgazdasági talajkialakulás található. A védett terület mélyebb részein a felszínhez viszonylag közeli talajvízszint miatt a talaj nedvesebb, növényzete az öntéstalajokra jellemző magaskórós növényzet. A kissé magasabb, platós területeken szárazabb, homoki virágok a jellemzőek. Növényzete a homokpusztagyep növényvilága, amelynek a szélén található a tavaszi kikerics. Az erdőterület faállománya csenevész akác.

Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok

A védett területet minden oldalról intenzív hasznosított szántóterületek veszik körül. A gazdálkodás során alkalmazott vegyszeres technológia a területet veszélyezteti. A védett területen - épp annak botanikailag legértékesebb részén - a környező területeken folyó gazdálkodással kapcsolatban gépjárművek által is használt földút vezet keresztül.

A fokozottan védett növényfaj élőhelyének védelme érdekében a terület szélén jelenleg átlósan keresztülhaladó földutat fel kell számolni, annak illegális használatát megfelelő árokrendszer kialakításával meg kell akadályozni. Helyette a valamikori, a területet határoló utat kell nyitni.