Tótvázsony bemutatása

Története
Tótvázsony és környéke ősidők óta lakott hely volt. Területén kőkori, késő rézkori, késő bronzkori leletek kerültek napvilágra.
Később a kelták, rómaiak, majd az avarok telepedtek meg környékén.
Tótvázsony Árpád-kori település. Nevét már 1082-ben megemlítették egy oklevélben Touthwasun néven.
A település első ismert birtokosai a 11–13. sz ázadokban az Atyuz nemzetség, majd az Igmánd nemzetség tagjai voltak, majd 1309-től az Essegvári családé lett.
A török hódoltság alatt a falu lakossága a kettős adóztatás miatt nagyon megfogyatkozott, majd 1665–1679 között Tótvázsonyt már a néptelen települések közt említették, azonban hamarosan újranépesült és 1671-től már újra a lakott települések közt említették
A Rákóczi szabadságharc alatt 1707 februárjában Tótvázsonytól pár kilométerre nyugatra Győri Nagy János kuruc dragonyosezrede a megyei nemesi- és telekkatonasággal kiegészülve csapott össze az osztrák Rabutin-hadtesttel. Tótvázsony az ezt követő időszakban az Oroszy család kizárólagos birtokában volt.
A török háborúk után, 1720–1730 között, majd 1722–1723-ban a néptelenné vált falvakba, köztük Tótvázsonyba is Németországból, Baden-Württemberg tartományból érkeztek telepesek.
1910-ben 1623 lakosából 900 magyar, 721 német volt. Ebből 1338 római katolikus, 223 református, 36 evangélikus volt.
A 20. század elején Veszprém vármegye Veszprémi járásához tartozott.

Nevezetességei

A település katolikus temetőjében nyugszik Savanyó Jóska a legenda szerinti utolsó bakonyi betyár. Apja Orosziban volt számadó juhász. Első rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor kirabolták Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlőtték Bogyay Antal főbírót. Rablóvezérségének fénykora 1881-től 1884-ig tartott. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene és ezer forintos díjat tűztek ki fejére. 1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. Ez év májusában mulatozás közben került csendőrkézre a zalahalápi csárdában. 1884. május 4-én történt elfogatása után derült ki, hogy a rablások és fosztogatások jelentős részét nem Ő, hanem a nevében követték el. 1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott. Az illavai és a váci fegyház foglya, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.
Itt született Kováts József református lelkész, költő (1780 – 1809)