Szirák bemutatása

Ősidőktől lakott hely volt, a legnagyobb helyi lelet 1894-ben került elő, egy 69 sírból álló szarmata temető.
Szirák honfoglalás előtti létét a Nemzeti, illetve a Palóc Múzeumban megtalálható kő- és bronzkori, valamint az avar leletek bizonyítják. A községgel kapcsolatos első írásos adatot 1219-ből a váradi regest-rumban találták, mely szerint a je ruzsálemi Szent János lovagrendnek volt itt rendháza. A johanniták a sziráki birtokot Ii Andrástól kapták. Ez még a tatárjárás előtt elpusztult, de csakhamar helyreállították.
A Xiv. században a rendház megszűnik, a helység az esztergomi János Lovagok birtokába kerül. Zsigmond királyunk 1424-ben Borbála királynénak adományozta. 1439-ben egy része a bujáki várhoz tartozik. 1453-ban a lovagok birtokait Mohorai Vidfi János kapja meg egyháznemesi jószágként. 1412-ben már a Szobi család, 1562-63-ban Hasszán Daud hűbérbirtoka. 1579-ben kilenc ház után adózik a település a töröknek. 1584-85-ben Mahmud bin Musztafa, a budai defter futárának a hűbérbirtoka volt. 1598-ban Orlé Miklós volt a földesura.
1552-től a település a nógrádi szandzsákhoz (kerülethez) tartozott. Majd 1683-ban Sobieski János hadjárata szabadította fel. A török hódoltság alatt a helység magyar lakosai kivesztek. 1692-ben Szirák Roth János tulajdonába került, aki a Felvidékről 27 tóth családot telepített ide.
Johanna, Roth Tamás lánya 1761-ben feleségül ment gróf Teleki Józsefhez, így hagyományozódik a birtok a Telekiekre. 1762-ben házasság révén a gróf széki Teleki család is birtokos Szirákon, s ennek a régi, híres grófi családnak ezután több, ugyancsak nagyhírű sarja születik, nevelkedik Szirákon. 1782-88-ig építi Jung József pesti építész a község evangélikus templomát. 1830-ban alakult meg a szíráki céh.