Szigetmonostor bemutatása

A Szentendrei-sziget legdélibb települése. Szigetmonostorhoz tartozik Horány üdülőfalu is. Szentendrével és Dunakeszivel kompjárat köti össze.

A Duna szabályozása előtt a terület gyakran volt vízzel elborítva, így a település csak a szentendrei sziget közepe felé, a kiemelkedő homokdombokon alakulhatott ki. Elég elzárt terület a közlekedés szempon tjából az évszázadok során, de történelmi viharok idején bizonyos védelmet is jelentett ez a földrajzi adottság. A sziget már az őskorban is lakott volt, erre utalnak a rézkorból és a vaskorból
Származó leletek. A római korban a horányi révnél őrtorony is volt. A honfoglaláskor a Kartal nemzetség birtokába jutott.

Tiburc ispán 1214-ben bencés kolostort alapított Szent Szalvator néven. Sajnos a kolostornak ma már nyoma sincs, a település azonban kezdetben a kolostor alapítójáról kapta nevét, amely Tiburcmonostor, majd Monostor néven vonult be a történelembe. Szigetmonostor elnevezéssel majd csak a kiegyezés évében, 1867-ben találkozunk először.

A Xix. században többször is volt árvíz, ennek ellenére a község fejlődött és gyarapodott, főleg a Xix-Xx. század fordulóján, majd a Xx. században. Fő foglalkozás és megélhetési forrás a mezőgazdasági termények előállítása, búza, árpa, rozs, kukorica, mellette zöldségek, gyümölcsök, málna, földieper, ezek ma is fő bevételi források. Már az 1930-as évektől nagy szerepe van a térségnek a főváros
Ivóvízellátásában.

A település a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.