Szentbékkálla bemutatása

A festõi és igen élõ falucska egy délnek tekintõ domboldalra kúszik fel a Balaton-felvidéki Káli-medencét északról karéjosan lezáró erdõs hegyek ölelésébe. A templomtól letekintve elõbb a falu zegzugos utcái és a hol cserepes, hol nádas háztetõit, azokon túl pedig a Káli-medence sík, helyenként mocsaras síkját látjuk. A tekintet szabadon fut egészen a Balatonig.
A hegyek oldalában az erdõ alatt szõlõk kezdõdnek. Nem nagyüzemi táblák, hanem szeretettel és hozzáértéssel gondozott kis családi birtokok, a tájra jellemzõ markáns fehérborokkal. Kellemes sétautak vezetnek pincétõl pincéig, présháztól présházig. Ha gazdát épp ott találjuk, hamar elõkerül a pohár, a lopó, és beszélgetés közben nem marad el a kínálás sem.
Már márciusban fehér és rózsaszín virágpompában állnak a domboldalak, mert virágzik a szõlõ között a mandula. Régi gyümölcse e vidéknek a mandula, és mint a bornak, úgy a mandulának is határozott, de kellemes ízt ad e vulkáni tájon a föld és napfény. A legnagyobb ültetvény közel 2000 fával közvetlen a falu felett virít.
Szentbékkálla nevezetessége a Kőtenger, mely egy gyógyító rezgésű Szent György vonalon fekszik, így gyógyerővel rendelkezik.
A falu fehérre meszelt, vakolatdíszes házai a helyi építészet év-százados hagyományait õrzik. Nem skanzen, nem holt múzeum, hanem a maga évszázados helyén továbbélõ közösség, melyben a gyerekek száma nagyobb, mint az idõskorúaké. Egy falu, ahol a mindenki jól érzi magát.