Szajol bemutatása

1261-ben Zoyli formában említi először Iv Béla oklevele, amelyben az egri püspököt megerősíti Tiszapüspöki birtoklásában, s ebben megnevezi Szajolt mint szomszédos határközséget. Neve feltehetően török eredetű, az oszmán török soylu \"nemes, előkelő\" szóból származhat. Arra utalva, hogy a település lakói nemesek voltak. Még az 1788-as összeírásban is a nemesek voltak túlsúlyban; ekkor \"89 nemes, 1 polgár, 1 polgár örököse, 57 zsellér, 2 szabadságolt katona, 65 1-17 éves sarj, 9 egyéb\", valamint \"233 nő\" élt a faluban.
1339-től a Szajoli-, a Simonfi-, a Kompolti-, az Országh-családok birtokolták. A Xv. századtól sűrűn változtak birtokosai, a település az egri vármegye tulajdonába került, majd a koronára szállt.
A török hódoltság idején a szolnoki szandzsákhoz tartozott. A népes falu nem pusztult el, s túlélte a tizenötéves háborút is. A település csak az 1691-es és 1697-es tatár betöréskor, valamint a kuruc időkben néptelenedett el, de a lakosság minden alkalommal hamar visszatért.
Az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharcban szajoli nemzetőrök is fegyvert fogtak, de a település fő feladata a forradalmi seregek elszállásolása volt. A településen a Württenberg-huszárok egyik százada állomásozott, majd 1849. március 22-én Sulcz és Lapinsky vezetésével szállásoltak el egységeket. A vasútépítés nagy lendületet adott a falu fejlődésének a Xix. század második felében. A Szolnok-Debrecen vonalat 1857ben adták át. 1885-ben felavatták a kunszentmártoni vonalat, amely 1887- ben Szentesig, 1893-ban pedig már egészen Hódmezővásárhelyig ért. A település vasútállomásán halad át az 1858-ban megnyitott Püspökladány- Nagyvárad s a Szolnok-Arad vonal is.
Szajol tulajdonképpen Szolnok tiszántúli rendezőpályaudvara lett. Az állomás épületét 1870-ben kezdték el építeni. Nagyszámú vasutasréteg verbuválódott, főleg a zsellérlakosságból illetve a földnélkülivé vált nemesekből. 1910-ben már a keresők 15%-át foglalkoztatta a vasút. 1949-ben is ugyanez az arány, de közben növekedett a lakosság száma. 1960-ban a vásúti dolgozók aránya már 26%. Ezzel egyidejűleg a jó közlekedési viszonyoknak köszönhetően növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya is, a lakosság egy része Szolnok gyáraiban, üzemeiben talált munkát. Amíg 1910-ben a keresők 70%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 1949-ben 57%, 1960-ban pedig már csak 27% ugyanez az arány.Szajol 1872-ben vált nagyközséggé.
1876-ban az akkor megalakult Jász-Nagykun-Szolnok megye települése lett. Az elöljáróságot egy bíró, egy törvénybíró, egy rendőr, négy tanácsos és két jegyző alkotta. Az I. világháborúban 40 szajoli halt hősi halált. Az 1919-es román intervenció és a Ii. világháború súlyos károkat okozott a nagyközségben. Osztozkodott a közeli Szolnok sorsában, mivel stratégiai szempontból fontos helyen fekszik mindkét település. A Ii. világháború harcaiban harminc ház teljesen megsemmisült, tizenkilenc erősen, huszonhárom pedig kisebb mértékben megrongálódott, s két iskola is áldozatul esett.
1945-ben 416 igénylő között osztottak szét 2816 kat. hold földet. Nem sokkal később megalakultak a tsz-ek, amelyek a hetvenes években összeolvadtak, majd az immár egy szajoli termelőszövetkezet a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz-szel fuzionált. Az 1992-es átalakulás óta a szövetkezet főként gabonafelvásárlással foglalkozik. Szajolban 1994-ben tíz fővel megalakult a Községi Földrendező Bizottság, kiosztották a kárpótlási földeket. A nagyközségben 1828-ban még csak egy iparos dolgozott. Később növekedett ugyan a számuk, de szinte mindig húsz alatt maradt. 1910-ben négy kovács, négy cipész, csizmadia, két hentes és mészáros, egy kőműves, két ács dolgozott a településen.
A malomiparban két, a vendéglátásban hét embert foglalkoztattak. 1925­ben két kisebb szódavízüzem is működött. Jelentősebb ipari létesítmények azonban csak a Xx. század ötvenes-hatvanas éveiben jöttek létre Szajolban. 1954-ben nyílt meg a Göngyölegellátó Vállalat, amely 1956-ban kirendeltség, 1963-ban önálló üzemegység lett. Jelenleg nyárfafeldolgozással foglalkozik. Az Áfor bázistelepe 1961-ben létesült. Jelenleg a Mol Rt. Dél­alföldi Regionális Bázistelepe. A Tigáz Propán-bután Gáztöltő Üzeme 1968-ban nyílt meg, 1969-től gáz-cseretelepe is van. Napjainkban Prímagáz néven üzemel. Az Áruraktározási és Terménygazdálkodási Igazgatóság szajoli telepét 1961-ben lé­tesítették. Akkor száz vagon volt a befo­gadóképesége, 1968-ban háromezer vagonos raktárt építettek. Ma Áti Közraktározási Rt. néven működik. Az Erdért 1963-ban létesített telepet Szajolban, faosztályozásra és bányafa darabolásra. Később egyéb faanyagot is feldolgoztak a telepen.
Amilyen sok jót köszönhet Szajol a Máv nak, olyan nagyon tragikus emlék az 1994. december 2-i vasúti katasztrófa, amelynek során egy gyorsvonat több kocsija kisiklott. Harmincegyen vesztették életüket. Az áldozatok emlékére kegyeleti emlékhelyet létesítettek az állomáson, benne Kő Pál szobrászművész alkotása látható. A balesetben megsemmisült az állomásépület egyik szárnya, egy váróterem, a büfé és hat szolgálati lakás is.
Szajol lakosságának döntő többsége mindig katolikus volt. 1640-ben már önálló plébániája volt, 1744-ben templomot építettek a megroskadt fatemplom helyén. Ez a templom nyolcvan évig állt, ekkor azonban megdőlt a falazata, életveszélyessé vált. 1833-ban építettek új templomot közadakozásból. Ötven éwel később felújították és plébániát építettek hozzá. Közadakozásból emeltek szobrot a szajoliak Nepomuki Szent Jánosnak is. A templombelsőt 1995-ben újították fel. Ugyanez év januárjában kezdték el építeni a Szent István király úton a református templomot, amelyet 2002. augusztus 18-án szenteltek fel.
Szajolban a sportegyesület keretében 1948-ban labdarúgó-, asztalitenisz-, kézilabda-, sakk-, röplabda-, atlétika- és úszó-szakosztály működött. 1964-től már csak labdarúgócsapata van. 1964-ben adták át az új sportpályát, 1990-ben pedig új, községi sportcsarnokot építettek. Az általános iskolában 1991-től működik birkózó szakosztály. 1992-től \'99-ig községi judó klubja is volt a településnek, a Szajol Sector Judo Klub versenyzői szép eredményeket értek el hazai és nemzetközi versenyeken, részt vettek az Európai Olimpiai Reménységek viadalán is. A klub székhelye 1999-től Szolnokon található. A nagyközségben minden évben augusztus 15. és 20. között megtartják a Szent István Napokat. 2000-ben a Szent István Napok keretében avatták fel a Rózsák terén államalapító királyunk egész alakos szobrát, Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrász­művész alkotását. A tér ékessége a temp­lom és az új szobor mellett az 1999-ben épült impozáns községháza.