Sopronkövesd bemutatása

A község első ismert írásos említése (terra Kwesd) Károly Róbert 1326-ban keltezett, Pereszteggel kapcsolatos okleveléből származik. Egy oklevél tanúsága szerint 1382-től a Kanizsai-család birtokolta a falut: Kevesd birtokot (possessio) I. (Nagy) Lajos király özvegyétől kaptak a királyhoz való hűségükért, és Erzsébet anyakirályné támogatásáért. A f alu többszöri elzálogosítás közepette ugyan, de az 1530-as évekig a Kanizsaiaké volt. László (Vas megye főispánja, országbíró) halálával a Kanizsai-család férfiágon kihalt. Leányát, Orsolyát Nádasdy Tamás jegyezte el, és a birtokok örökléséhez való jog elnyerése érdekében Szapolyai Jánosnál fiúsítását is kijárta. 1534 végén feleségül vette Orsolyát, s ezzel a hatalmas vagyon birtokosává vált. Kövesd 1536-ban jutott a Nádasdyak kezére, és 1671-ig, Nádasdy Ferenc fő-és jószágvesztéséig bírták. A település először a Draskovichok, majd 1678-tól zálog-, 1711-től örökjogon is a sárvár felsővidéki gróf Széchényi-család tulajdona lett. Évszázadokon keresztül, 1945-ig ők voltak a birtokosok. A főúri családok (Nádasdy, Draskovich, Széchényi) mellett kisebb birtokosok is voltak: a Xvi. században a völcsei Párnás, a telekesi Török, a Xvii. században a Szepsi és a Darázs családok, a Xviii. század elején pedig a Tolnayak, a Viczayak és a plébános. A gazdaság egy részét 1863-ban Otócska Ignác vette bérbe, és jó szakértelmével fejlesztette. A megkezdett munkát két fia folytatta; 1876-tól Béla, 1896-tól Géza korszerűsítette a körülbelül 2000 holdas birtokot. Közeli rokonságban álltak a pellérdi Brázay-családdal. Otócska Jenő főhadnagy és ifj. Brázay Kálmán hadnagy az I. világháborúban haltak hősi halált, nevük a sopronkövesdi emlékművön szerepel. (Idősebb Brázay Kálmán kereskedő sósborszesz-specialitásával alapozta meg hírnevét.)

A falu történetét alakító eseményekről főként a Xvi. századtól tudósítanak a források. A lakosság megsínylette az 1529-ben a Bécs ellen vonuló, 1532-ben pedig Kőszeget ostromló török csapatok pusztításait. Nádasdy Tamás a lakosság pótlására az 1530-as években szlavóniai birtokairól telepített át horvát jobbágyokat. A telepítés emlékét őrzik Sopronkövesd névanyagában a horvát eredetű nevek: Gráczol, Csigó, Maráz, Kifovits, Csitkovits, Musatics, Horváth stb. A tizenöt éves háború időszakában (1591–1606) a Habsburg zsoldban álló német és vallon katonaság, később Bocskai hadai, majd 1683-ban újból a Bécs ostromára vonuló török seregek dúlták a Sopron környéki falvakat, de nem kerülte el a térséget a Rákóczi-szabadságharc sem. Feljegyezték, hogy 1707 januárjában a császáriak "Német-Kövesd nevű derék helységet zsákmányra vetvén és fölégetvén, a lakosokat a vad martalóczok embertelenűl verték, kínozták..." A szájhagyomány úgy tartja, a kövesdiek Rákóczi kurucai mellé álltak.

A háborúk és a pestis elmúltával közel egy évszázados békés időszak köszöntött Kövesdre. A Xviii. század eleji erdőirtás viszonylag jóléthez juttatta a parasztságot, így az érintett falvak (Kövesd, Lövő, Nagycenk) meg is nagyobbodtak. 1728-ban a jobbágyság telki állománya csak 433 kishold volt, mely a megélhetést nehezen biztosította, ezért ebben az időben megindult a erdőirtás. Közel ezer kisholdat irtottak ki, a már Cenken lakó Széchényi Antal 1745 körül visszaváltotta a földeket és majorüzemet létesített. Ezért a kövesdiek újabb 1500 kisholdat irtottak ki, melyeket bér fejében már használhattak. A kövesdi irtásföldek területe 1728-ban 286, 1752-ben 561 kisholdat tett ki, s 1766 körül 1000 kisholdra emelkedett. Antal grófnak 1767-ben 52 telkes jobbágya, 46 házas és 19 házatlan zsellérje volt, a telkes jobbágyok úrbéres földje (tulajdonképpen az összes úrbéres földterület) 871 magyar holdat tett ki. A földesúr, gróf Széchényi Ferenc visszavette jobbágyaitól az irtásföldeket, de már 1797-ben – elsőnek hajtva végre a legelőelkülönözést – jó minőségű legelőket engedett át nekik Kövesden is. A parasztok aztán a legelőket több helyen feltörték, és szintén művelés alá vonták. Vályi András Magyar Országnak leírása című munkája képet alkot a település ekkori állapotáról, s némiképp a birtokviszonyokra is rávilágít: Kövesd (Gissing) elegyes német falu, „földes Ura G. Szécsényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Czenktől délre 1 órányira, Sopronhoz 2 4/8 mértföldnyire, határja jó, szőleje kedves asztali bort terem, erdeje fogyó félben van, és juhokkal bővelkednek.” A gróf a tilalmas erdőkből (Cerina és Göbőcse) kiegészítette az úrbéri területet 433 holdról 844 kisholdra. A 36 6/8 jobbágytelek és 80 zsellér után telkenként 8, összesen 411 holdat adott. Az elkülönözést – az urasági és jobbágytelkek elkülönítését – csak a jobbágyság 1833. évi pere után 1837-ben hajtották végre az 1837. július 24-én hozott kedvező ítélet alapján. Ekkor a jobbágytelkeket a faluhoz közelebb, egy tagban, a település keleti részén adták ki, és az uraságiak kerültek távolabb.

Az 1848/49-es szabadságharcban hét helyi honvéd harcolt Kossuth zászlaja alatt: Gratzol János, Gratzol József, Lang János, Nagy János, Ölbei Ferencz, Pete Német István és Radits János. 1848. április 29-én Sopron vármegye elrendelte az önkéntes nemzeti őrsereg felállítását a nemes, valamint a legalább 1/4 telekkel bíró jobbágy férfiak közül, de a honvédség részére a vármegye verbunkosok kiküldésével önkénteseket toborzott. A nemzetőrségnek kövesdi tagjai is voltak.

A "boldog békeidőkben" korszerűsítették a község 1856-ban épült iskoláját, és a népoktatási törvény előírásainak megfelelően 1871-ben újabb tanteremmel bővítették. A század végére azonban már nem felelt meg rendeltetésének. s 1904-ben három tanteremből és két tanítói szobából álló új iskolát építettek, amelyet később többször bővítettek.

A század elején szegényebb rétegek közül országszerte tömegek indultak útnak, hogy hazájuktól távol, Amerikában keressenek jobb megélhetést. Sopronkövesdet az 1904 és 1907 között 14-en hagyták el, ebből 1911-ben 4 fő visszajött. Bár az I. világháború hadi eseményei nem érintették a községet, emberélettel adózott a haza érdekében. 55 hősi halottjának neve 1939-ben került méltó megörökítésre, a világháborús emlékmű felállításakor.

A Tanácsköztársaság idején, 1919. június 2-án vasutassztrájk kezdődött a Dunántúlon, s ennek hírére ellenforradalmi felkelések robbantak ki. Június 7. pünkösd szombatján Szamuely Tibor fegyvereseivel a községbe jött, és forradalmi ítélőszéke alapján egy Sopronkövesden szolgálatot teljesítő ágfalvi vasutast és fiát (id. és ifj. Schmidt Mátyást) felakaszttatott. Az állítólagos vád az volt, hogy az apa nem jelentette be, amikor az állomás közelében az ellenforradalmárok felszedték a vasúti síneket. A proletárdiktatúra bukása után Sopronkövesdre is szebb idők köszöntöttek. A ’30-as években gróf Széchenyi Dénes uradalmát – aki egyébként stockholmi követ volt – a Nagycenki-Petőházi Cukorgyár bérelte. A gazdaság ellenőre Ferenczi Viktor (1933-tól), főerdész-erdőmérnöke pedig Vasváry Hugó volt. 1940-ben gróf Széchenyi János és testvére, Alexandra voltak a birtokosok. A községet ebben az időben jegyzőség igazgatta a választott bíró, valamint községi elöljáró közreműködésével. 1934 körül épült fel Kovács István vegyeskereskedő villája (ma orvosi rendelő). Az áramszolgáltatás 1937 szeptemberében vette kezdetét, a hálózat teljes kiépítésére azonban még évtizedekig kellett várni.

Szemben az I. világháborúval, az újabb háború hadi eseményei már nem kerülték el Sopronkövesdet. 1945. március 30-án, nagypéntek napján érte el a front a községet. Kisebb harcok voltak: a visszavonuló németek felrobbantották a Füles patakon átívelő Öreg-hidat, és egy orosz páncélost kilőttek a patak közelében. Az áldozatokat illetően hat-hét szovjet katona holtteste maradt a csatatéren, az elesett németek száma 22 körüli. A lakosságból legkevesebb hat fő vesztette életét. A hősi emlékművön 21 hősi halott sopronkövesdi honvéd neve olvasható. Az országhatár közelében Szemben az I. világháborúval, az újabb háború hadi eseményei már nem kerülték el Sopronkövesdet. 1945. március 30-án, nagypéntek napján érte el a front a községet. Kisebb harcok voltak: a visszavonuló németek felrobbantották a Füles patakon átívelő Öreg-hidat, és egy orosz páncélost kilőttek a patak közelében. Az áldozatokat illetően hat-hét szovjet katona holtteste maradt a csatatéren, az elesett németek száma 22 körüli. A lakosságból legkevesebb hat fő vesztette életét. A hősi emlékművön 21 hősi halott sopronkövesdi honvéd neve olvasható. Az országhatár közelében 13 magyar nemzetiségű honvéd is életét vesztette.

Az 1945-ben megsemmisült községi könyvtár 1952-ben indult újra 300 kötettel, 1977-ben már 2777 kötet, 1988-ban már 7602 kötet a könyvállomány. 1963-tól 450 m járdát, és a Füles patakra új hidat építettek. 1967-ben adták át a ravatalozót. 1965 óta működik napközi otthonos óvoda, 1988 óta 3 csoporttal. A község a kastély lebontott anyagából 1974-ben új, emeletes községházát építtetett, ez magában foglal minden közületi helyiséget, ifjúsági klubot, postát, kultúrtermet, takarékszövetkezetet. Építtettek nevelői lakást, két általános iskolai tantermet, politechnikai műhelyt és napközis étkezőt. Itt tanulnak a szomszédos Nagylózs község felső tagozatos tanulói is. A vezetékes vízszolgáltatás 1983-ban indult. Az öregek napközi otthona 1988-ban létesült.

A falu életében mindig jelentős volt a mezőgazdaság, hiszen már a régi írásos emlékek is jelentős erdőkről és jó minőségű szántókról regélnek. Ma már csak a lakosság kis része él földművelésből vagy állattenyésztésből. A község lakói ipari tevékenységet is folytatnak az Erdőgazdaság fűrésztelepén, de az egyéni vállalkozók száma növekszik. Egyre többen kapcsolódnak be a falusi turizmus különböző üzletágaiba a nyugati határt a Balatonnal összekötő 84-es számú útvonal turistaforgalmára építve. A legjelentősebb gazdasági vállalkozás a gépjárművekhez biztonsági öveket előállító Autoliv Kft., amely mellett kisebb-nagyobb vállalkozások is működnek. Ilyen a szellőzőrendszereket gyártó Troges Air-Technic Kft., valamint a Lendvay Autószerviz Kft., ahol korszerű üzemcsarnok áll rendelkezésre. A bőséges munkalehetőség következtében jómódú családok lakják a falut, így a hagyományos falusi utcakép is megváltozott, modern családi házak épültek. Örvendetes tény, hogy növekszik a városokból visszaköltözők száma.

A rendszerváltás után nagy lendületet kaptak az idegenforgalom fellendítését célzó vállalkozások. Ekkor indult meg az infrastruktúra korszerűsítése, a határsáv megszűntével a külföldi vendégforgalom kiaknázása. Napjainkban működik itt sportkör (Sopronkövesd Lc), vöröskereszt szervezet, illetve Kövirózsa Kulturális Egyesület néven néptáncegyüttes is. Az egyesület tevékenyen részt vállal a hagyományok őrzésében és átörökítésében, a néptáncosok mellett népdalkör és citerazenekar is alakult a társulat keretein belül. A község vezetősége a legelső alkalmat kihasználva, már az erre vonatkozó 1990. évi törvényi szabályozás évében testvérkapcsolatot hozott létre a burgenlandi Nikitsch (Füles) községgel. 2002-ben halastavat létesítettek, s a rövidtávú tervekben szerepel ennek szabadidő parkká történő fejlesztése. 2005-ben csaknem teljes körű templomfelújítás történt, ennek köszönhetően megszépült a község 1806-ban épített kora klasszicista temploma. Ugyancsak 2005-ben a falu megtartó képességének növelése érdekében új, 800-1000 m2 nagyságú közművesített házhelyek kialakítására került sor. A kezdeményezés sikere lemérhető abban is, hogy mára az utca mentén újonnan épített lakóházak sorakoznak, s folyamatosan jelennek meg az új épületek. A két utcát alkotó Széchenyi István körút a közelmúltban 800 méter aszfaltburkolatot kapott. 2006 augusztusában - mintegy a testvérkapcsolat szorosabbra fűzéseként - összekötő út épült Sopronkövesd és Nikitsch között. 2008. május 30-án átadták az ország egyik legnagyobb szélerőműparkját, az erőművekből négy-négy tartozik Sopronkövesd, illetve Nagylózs területéhez. A vidék felfedezéséhez kerékpárút áll rendelkezésre, mely szervesen kapcsolódik a régió kerékpárút hálózatához.