Rakamaz bemutatása

A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 km-re lévő települést Tokajtól a Tisza folyó választja el, míg észak-nyugatról Tímár, dél-keletről Tiszanagyfalu községek határolják. A Tisza holtágai félkörívben körülfogják a települést. A 38-as úton közelíthető meg, területén áthalad a Nyíregyháza-Miskolc vasútvonal.
A Tisza mellett fekvő város a megye legré gebbi települései közé tartozik. 1067-ben említik első ízben írott források. Rakamaz nevét a magyar művészettörténetben és régészetben a honfoglaláskori korongpár teszi ismertté, amelyet 1956-ban találtak határában.
1310-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozók birtokolták a falut és Szent Kereszt tiszteletére emelt templomát. A birtoklevelek tanúsítják, hogy falu egyutcás volt. A tiszai révtől a templomig tartott az egyik tulajdonrész, a másik a templomtól nyugatra, egyenlő arányban. A falu Alsórakamaznak nevezett részét a Gutkeledek vásárolták meg. A nemzetség egyik ága itt telepedett meg és e helyről nevezte el magát. A Rakamazi család a templom környékét népesítette be, míg a falu másik részét a Báthory család egyik őse szerezte meg 1355-ben.
A 14. század során a Rakamazi családbeliek és a velük egy nemzetségből való Szakolyi család tagjai pereskedtek a határ egy-egy részének birtoklásáért.
A 15. század-ban a perekbe belekeveredett a Báthory család is; végül a Báthory és a Szakolyi család osztozott a falu tulajdonjogán.
1445-ben cseh husziták elpusztították a települést, de 1556-os adatok szerint már Szabolcs megye egyik legnépesebb települése volt kb. 450 lakójával. A török pusztítás is elérte a falut, így a 16. század-ra csupán 25 jobbágytelke maradt.
1604-ben itt táborozott Barbian Belgiojoso császári generális serege mielőtt Bocskai István az álmosdi csatában megsemmisítette volna.
A 17. század közepén a Rákóczi fejedelmi családé lett, a szatmári béke után kobozták el a többi Rákóczi-birtokhoz hasonlóan. A királyi kincs­tár megpróbálta az elnéptelenedett települést benépesíteni, sikertelenül. Majd az 1730-as években, Iii. Károly király uralkodása idején a kamara „sváb\" telepeseket költöztetett ide. A század végére ismét megszaporodott a lakosság száma és a jobbágyfelszabadítás idején már 2148 lelket számlált.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is sok kárt szenvedett a falu. Ennek ellenére az 1930-as évekre már 5308 lakosú nagyközséggé fejlődött.
A városi rangot 2000-ben kapta meg.
A város látnivalói:
Erzsébet királyné obeliszk
Kálvária
A rakamazi Strázsa-domb
Kossuth-szobor a Kossuth parkban