Rácalmás bemutatása

A mai Rácalmás területe már az őskorban is lakott hely volt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a neolitikum és a bronzkor embere is megtelepedett a Duna fölé magasodó löszparton. De megfordultak itt kelták, avarok, longobárdok és hunok is. A honfoglalás után magyar törzsek szálláshelye volt.
A Dunára néző magaslaton fekvő község Almás, Szigetfő és Tikos középkori településekből olvadt eggyé, első írásos emléke 1329-ből maradt fenn. A ma is vizet adó Szentkút-forrás környéke a hagyomány szerint honfoglalás kori áldozati hely volt. A község szigetfői területén a középkorban kolostor állott, melyben IV. Béla király leánya, a később szentté avatott Margit nevelkedett egy ideig. Később a kolostorba görögkeleti vallású, bazilita rendi apácák költöztek, akik gazdálkodásból és a révház jövedelméből tartották fenn magukat. A kolostornak mára csak a töredékei láthatóak. Ezen a vidéken a lakosság jelentős arányát századokon át a délszlávok képezték, korabeli elnevezéssel rácok, akiknek ősei közül sokan még a török csapatokkal, mint martalócok jöttek az országba, majd itt - a török seregek hadi útja mentén - letelepedtek. Más csoportjuk 1690-ben érkezett Csernojevics Arzén pátriárka vezetésével. Rácalmás életében századokon keresztül fontos szerep jutott a földbirtokos Jankovich családnak, amelynek tagjai között magas rangú katonatiszt és miniszteri tisztet betöltő politikus is volt.
Rácalmás település alatt számos hosszú, zegzugos pince húzódik. Ezeket a török időkben vájta a lakosság, hogy itt bújjon meg veszély esetén. A pincéket ma már bor tárolására használják, hiszen ezen a vidéken kiváló minőségű terem belőle.
A gazdag élővilágú Nagysziget túrázásra, horgászatra is kitűnő terep, ahol kulturált szálláslehetőség is várja. A 382 hektáros terület ártéri keményfa és puhafa ligeterdői révén természetvédelmi oltalom alatt áll. A védett terület magában foglalja a Nagy-szigeten kívül a Duna-zátonyszigeteit és a közöttük található ágrendszert.