Pellérd bemutatása

Pellérden a legrégebb kor tárgyi emlékei a bronzkor késői szakaszából (ie. 1300-110) származnak. Két évszázadon át éltek itt a halomsíros kultúra képviselői, akik nevüket temetkezési módjukról kapták. A pásztorkodás mellett már földműveléssel is foglalkoztak, s új formájú fegyvereik és ékszereik ösztönzőleg hatottak a helyi bronzművességre. Pellérd területén nyomaikat néhány 1961-ben feltárt tárgyi emlék (enyhén facettált kis edény, füles edénytöredék, orsókarika) igazolja.
Pellérd környezetében a településtől nyugati irányban hatalmas kiterjedésű, római kori leletek kerültek elő földmunkák során. Az 1825-ben előkerült, 69 darabból álló kincslelet veretei elárulják, hogy koruk Otho császárral (69-ben) kezdődik és Lucius Verus császáron át (161-169) Marcus Aurelius-szal zárul.
A Római Birodalom hanyatlása idején a régióban elkövetkezett a népvándorlás időszaka. A hunok, a longobárdok után az 5. századtól az avarok lepték el a Kárpát-medencét a 9. századig. Pellérd területén az avarok jelenlétét szintén az 1961-es feltárások igazolták. A Pécsi-víz mellett földmunkák közben avar kori vaskést és edényt találtak.
Honfoglalás és az Árpád-kor:
Erről az időszakról már írásos dokumentumok is rendelkezésre állnak. A kor hiteles kutatója, Györffy György is megerősíti, hogy Pellérd környékét először az Aba nemzetség kapta meg, de hamarosan elbitorolja tőlük a Kán nemzetség, s egészen a 13. század végéig uralja azt. Az Aba nembeli Nekcsei Sándor fiai a 13. század utolsó éveiben lezajlott per során szerzik meg a Kán nemzetségbeli László vajdától a térséget anyjuk leánynegyede fejében. Ekkorra tehető a középkori Pellérd kialakulása, önálló településsé válása is. Dokumentumok igazolják, hogy ezt követően a falu gyors és töretlen fejlődésnek indult. Írott források szólnak arról is, hogy a falu előbb a Siklósy családé, majd a Garaiaké is volt.
Középkor
A település neve először egy 1305-ből származó oklevélben jelent meg „Pellart” formában. A település ebben az évben Baranya vármegye gyűléshelye volt, ami jelentőségét fémjelzi. A falu neve a különböző írott forrásokban többféle változatban előfordult, pl.: Pellart, Pelerd, Pelle, Peler, Pelérd, Pelyerd, Pelerdh, Perllérd. A falu a 14. században már plébániával is rendelkezett, amelyet az 1332-1335-ben készült pápai összeírások dokumentáltak. A középkorból is előkerültek régészeti emlékek Pellérden. A római katolikus templom közelében útépítés során középkori cserepeket, koporsószögeket, és egy szép kivitelű füstölőt találtak.
A török kiűzésétől a Rákóczi szabadságharcig:
Baranya vármegyében 1695 és 1696-ban széleskörű felméréseket végeztek. Pellérdről megállapították, hogy földesura Draskovich János. Az összeírás tartalmazza a pellérdi adózó családfők nevét, amelyből kiderül, hogy a török kiűzését követő 9 év alatt 7 családdal nőtt a lakosság. A török kiűzése után a 17-18. század fordulóján újraéled a vármegyei igazgatási rendszer. Pellérd 1704-ben a pécsi kerülethez tartozott. A Rákóczi szabadságharc sem kerülte el Pellérdet, a Pécsre törő rácok épületeket, templomokat romboltak le. A pellérdiek több más falu lakosságával együtt hordták ki Pécs városából a megölt emberek holttestét.
Az 1848-49-es szabadságharc leverésétől a Ii. vh. végéig
Pellérd életébe közvetlenül nem szóltak bele az 1848-49-es események, továbbra is gyarapodás, gazdasági fejlődés jellemezte a települést. Az 1850-es népszámlálás 196 házat, 1209 lakost rögzít, amelyből 627 nő, 582 férfi, 1190 római katolikus, 1 evangélikus, 13 református, 5 izraelita. Az 1867-es kiegyezés jelentős változást hozott a magyar közigazgatásban. Az első községi törvényben szerepel, hogy „a község saját belügyeiben határoz, és szabályrendeleteket alkot.” Pellérden a felmérések szerint a lakók anyanyelve és a közigazgatás különböző irattípusainak nyelve a századfordulóig magyar. A községhez ez időben, mint körjegyzőségi székhelyhez igazgatásilag Arányos, Gadány, Görcsöny, Gyód, Kökény, Keszü és Málom tartozott.
Az egyesületi élet a század elején jelentős fejlődésnek indult. Ennek első jeleként 1902-ben létrejött a Pellérdi Katolikus Olvasókör.
Az 1920-as évek második felében alispáni irányítással megkezdődött a megye településeinek villamosítása. Pellérden 1928-ban gyúltak ki a villanyok.
A két világháború közötti időszakot Pellérd életében más területeken is lendületes fejlődés, pezsgő kulturális élet jellemzi.
Pellérd történetének szerencsés és jellegzetes vonása, hogy időről időre, minden korban adattak olyan rátermett, befolyásos személyiségek, világi – vagy egyházi vezetők, akik részben mozgósítani tudtak, részben tehetségük, tekintélyük révén nagyot tudtak lendíteni a település sorsán.