Pázmánd bemutatása

Pázmánd és környéke már ősidők óta lakott helynek számít, amit a területén feltárt kora vaskor-ból származó temető leletei, s az itt átmenő római hadiút, és római kori település nyomai is bizonyítanak.
A falut és környékét még I. István király adta Hontnak és Pázmány-nak, az államalapítás idején, akiknek e környék lett nyári szálláshelye, s a későb biekben itt alakult ki a mai falu is. Hont és Pázmány, a későbbi Hont-Pázmány nemzetség megalapítója, s róluk vette nevét a település. A tatárjárás idejéből a településről írásos emlék nem maradt fenn, az 1500-as évekről azonban már fennmaradt néhány adat: a Székesfehérvár-ról kivonuló török csapatok útjába eső települést a törökök templomával együtt felégették, s az csak a Xviii. század elején népesedett újra, nagyrészt szlovák telepesekkel.
1517-ben Pázmánd a Buzlay családé és Buzlay Mózes Katalin nevű leányáé volt.
1593-ban a baracskai Pálffyak kapják adományba.
1637-ben a Pálffy család,-tól Jakussics György vásárolta meg, és még ez évben a komáromi jezsuitáknak adományozta, akik itt templomot és kastélyt építettek. Első templomukat a törökök elpusztították, de az a falu lakosainak segítségével újra felépült.
A Xviii. század közepén Mária Terézia a falut Kempelen János generálisnak adományozta, kinek a falu – Ii. József nek 1782-ben a szerzetesrendek feloszlatásáról hozott rendelete után – végleg tulajdonába került.
Kempelen János halála után fiáé Kempelen Nándor-é, majd Imréé lett.
1800-as években a Lyka család vásárolta meg.
Nevezetességei: Katolikus templom, Jezsuita rendház épülete, Nepomuki Szt. János szobor, Tájház, Vízimalom.