Pankasz bemutatása

A történelmi Őrséghez tartozó, Zala völgyében fekvő település első okleveles említése 1393-ból származik
(Pankaz). Ekkor a falu lélekszáma alig haladja meg az ötszázat. A helység neve a Pancoz/Pangracius/Pongrác
Személynévből ered. Egyházilag a közeli Nagyrákoshoz tartozik. Temploma nincs, különösen értékes műemléke az 1754-ben állított szoknyás ha rangláb. Az építmény fa szerkezete tölgyfából készült, a harangot fazsindely védi, a harangozót és magát az épületet pedig rozsszalmából készült zsúp. A felhasznált fa természetes színével, bárdolt vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a
Szerkezet és forma egységéről tanúskodik. Műemléki helyreállítására 1965-ben került sor. Érdekessége,
Hogy a toronytörzs és a sátortető szerkezeti részei jó állapotban voltak, így az idők folyamán elpusztult
Szerkezeti elemeket a harangtorony lebontása nélkül cserélték ki.

Az 1870-es évek táján olasz vándorégetők dolgoztak a faluban. Ez szolgált az alapjául a nevezetes pankaszi
Téglagyárnak, mely több mint egy évszázadon át szolgáltatta a jó minőségű építő anyagot - nem csak a
Környék épületeihez. A gyár épületei még megvannak, de 2003-ban megszűnt a termelés.

Az 1885-ben épült egykori iskolában értékes néprajzi gyűjteményt tekinthet meg a látogató. A kis múzeum
Létrehozása Kováts Béla (1922-1994) tanítónak köszönhető, aki tanítványaival együtt összegyűjtötte a
Faluban még fellelhető régi tárgyakat. Így a múzeumban több, jellegzetesen őrségi, szalmából font
Terménytároló edényt "kópicot " is láthatunk. Az egyik ácsolt láda 1780-ban készült, de van itt egy
1838-as öreg szövőszék is. A Dózsa utcában népi kovácsműhely található.