Nyíradony bemutatása

A város Hajdú-Bihar megyében, annak ÉK-i peremén, Debrecentől 26 km-re található. A 471-es főút mentén helyezkedik el, vasútállomása a Debrecen-Mátészalka vasútvonalon van.
A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzettség volt. Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott források tanúsága szerint már a XI. században lakott volt. Az árpád-kori Gutkeled nemzettség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített. E monostort, melyben az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, a tatárjárás során lerombolták. Adony nevével - írott forrásban - először csak az ezt követő időszakban találkozhatunk.
A mohácsi vészt követően a monostort megerősítették. A hódoltság időszakában a monostor megerősített védőfalaival jelentős szerepet töltött be a település elnéptelenedésének megakadályozásában. A község ennek ellenére 1660-ban Szeidi csapatainak pusztítása következtében megszűnt, olyannyira, hogy az írott források a XVIII. századig említést sem tesznek a településről.
Ebben a században megindult az újranépesedés, 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. Ekkor Adony még király kincstári birtok volt, melytől 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vétel útján megszerezte a tulajdonjogot. 1748-ban fatemplomot építettek, mely sajnos 1806-ban leégett. A Károlyi család birtoklása alatt a község fejlődésnek indult, lassan kiemelkedett a környező települések közül.
1881-től a Ligetaljai járás székhelyévé vált, mely járás ez időben az ország legrosszabb helyzetű megyéjének Szabolcs vármegyének a legelmaradottabb térsége volt. Nyíradony Szabolcs-vármegye Ligetaljai járásához tartozott közigazgatásilag egészen 1950-ig.A Ligetaljai járást megszüntették, területét kettévágták, s Nyíradonyt az újonnan megszervezett Hajdú-Bihar megyéhez csatolták.