Nagyvázsony bemutatása

A község Veszprém és Tapolca között, a Vázsonyi-séd mentén fekszik.

Neve a Váson család nevéből ered. A Váson családtól Ii. Endre idején a Calcus-okhoz került a falu. Nagyvázsonyt a később helyben "uralkodó" Calcus András vitéztől 100 márkáért az Igmándy-család vásárlolta meg, tőlük aztán a Vesen családé lett újra a birtok (ők a Váson-ok leszármaz ottjai). A Mátyás idején (1462-ben) követként Rómába küldött Vezsenyi László meghalt, így a vár és a község visszaszállt a koronára. Hunyadi Mátyás
Kinizsi Pálnak ajándékozta Nagyvázsonyt, ami ekkor már mezőváros. A település a török korban kipusztult, majd német és magyar családokkal települt és éledt újjá a
Zichy-családnak köszönhetően (ekkor már ők a falu urai).

A falu közepén álló - fél évezrednél is idősebb - vár leghíresebb gazdája - Kinizsi Pál - a Xv. sz. második felében az erődítményt külső tornyos védőfalakkal, palotaszárnnyal és kápolnával (ma evangélikus templom) egészítette ki. Nevéhez fűződik a falu határában
Található pálos-kolostor is, hiszen a derék barátokat a Fekete Sereg híres vezére telepítette Nagyvázsonyba. Ugyancsak Kinizsi építtette át, újíttatta fel a falu északi
Határán álló, árpád-kori Szent István templomot.

1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.

A török hódoltság utáni betelepítés és felvirágzás - ahogy arra utaltunk - már a Zichy-család nevéhez fűződik, akik 1945-ig (62 év szünettel) éltek a Vázsonyban. Kastélyuk ma szálloda.

Látványos a falu gazdagságáról tanúskodó 1825-ben épült
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ("Schumacher-ház)", amelynek udvarában többek között az utolsó vázsonyi rézműves mester eszközei láthatóak. A messze környéken egyedülálló
Postamúzem és üzemelő Várcsárda.