Nagyatád bemutatása

Nagyatád város nevét a török ata (atya) szóból származtatják, de az Ata személynév és származékai hazánkban már az Árpád-korban is előfordultak. Az írásos források először 1190-ben említik az Atád nevet. Először 1475-ben kapott városi rangot, amikor Mátyás király
Vásártartási joggal ruházta fel. A település forgalmas utak
Kereszteződésében feküdt, s így élénk kereskedelem alakult ki.
Az uradalom és a város az 1554-55-ös hadjárattal vált török hódoltsági területté. A török uralom alatt a település elvesztette korábbi közigazgatási önállóságát és a lakosság majdnem teljesen kihalt. A török kiűzését követően a birtok gazdái horvát és vend telepeseket hívtak ide. Egy Bécsben kelt, 1744-es okmány szerint Atád megkapta a szabad királyi
Városoknak járó jogokat. A település, amely ekkor három utcából állt,
Másodízben is város lett. Egy 1778-ból származó statisztikai adat
Szerint a lakosság száma majdnem elérte a 700 főt. Az 1848-as
Szabadságharcig a megye legnagyobb marhavásárait tartották itt. A Xix.
Században két alkalommal (1802, 1888) is földrengés pusztított, amely
Sok lakóházban tett kárt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején
A harcok elkerülték a várost, de több fiatal állt be innen is
Nemzetőrnek. Az 1871. évi Xviii. tc. megszüntette a mezővárosokat, Nagyatád nagyközség lett.
Az 1870-es országgyűlés határozata értelmében Nagyatád környékéből járást szerveztek, itt helyezték el a járásbíróságot és a szolgabíróságot. 1890-ben megindult a vasúti fővonalhoz csatlakozó helyiérdekű vasút. Megnőtt a polgári lakosság száma, a korábbi nagyszámú földműves már csak a népesség egyharmadát tette ki.
1906-ban az egészségesebb ivóvíz nyerése céljából artézi kutat fúrtak a Széchenyi téren. A 403 méter mélységből előtört gyógyvíz ivó- és fürdőkúrára egyaránt alkalmas. A fürdő részvénytársaság eredménye munkájának köszönhetően 1906-ban szép fürdőépületet emeltek a Széchenyi téren.
Az intenzív fejlődés eredményeként, 1971. április 25-én történelme során harmadszor is várossá nyilvánították Nagyatádot. A Hild-érmes Nagyatádon dinamikus, tervszerű településfejlesztés indult meg, megőrizve a város ligetes-parkos szerkezetét. Jó példája ennek a városközpont folyamatos beépülése, a középületek rekonstrukciója, új kereskedelmi létesítmények átadása.
A kilencvenes évek derekán új városfejlesztési időszak indult Nagyatádon. A város teljes területén kiépült a szennyvízcsatorna-hálózat, korszerűsítették a közvilágítást, helyi autóbuszjáratok indultak. 1996-ban a Szent Flórián téren újonnan épült tűzoltó laktanyában folytathatta tevékenységét a Városi Tűzoltóság. 1997-ben indult a városi televíziócsatorna, a teljes körű kábelrendszeren gyakorlatilag minden családhoz eljuthatnak az aktuális információk.
Elkészült a bodvicai Őrangyal kápolna, a henészi városrészben felszentelték a Jézus Szíve kápolnát, a Széchenyi téren pedig befejeződtek a római katolikus templom és kolostor külső felújítási munkálatai, megvalósult az épület díszkivilágítása is. Elkészült a Kossuth utcai térburkolat, és visszakerült eredeti helyére a Kossuth szobor is.
2004-ben Nagyatád Város Önkormányzata 500 millió Ft-ot nyert az Eu Phare Orpheus pályázaton, a százéves Széchenyi téri park és a megye legrégebben ismert gyógyvizet szolgáltató fürdője, a Termál- és Gyógyfürdő felújítására, valamint egy panzió és turisztikai központ kialakítására. A beruházások 2006-ban készültek el. A Városi Strandfürdő szolgáltatásai is bővültek, új termálmedence és egy élménymedence, valamint két csúszda is elkészült. A Strandfürdő melletti kemping, a Solar Hotel, a Hotel Fontana, a Viktória és a Semiramis panziók biztosítanak színvonalas szállást, ellátást a város vendégeinek.
A számos kis üzlet, szórakozóhely, a Művelődési Ház szabadidős programjai, a Városi Múzeum kiállításai, a szoborpark, az e-magyarország pontok működése a nagyatádiak és a turisták programját, magas színvonalú ellátását szolgálják. Bizonyítja ezt a városban évente megforduló 12-15 ezer turista is.

A város forgalmas terén került felállításra Szent István király bronz szobra, mintegy emlékeztetve a \"Szent Istváni eszményre\" - arra a sokszínűségre, fejlődőképességre, összetartásra, amely ezt a kisvárost és polgárait jellemzi.