Maklár bemutatása

A mai település helyén az i. e. 2. évezred elejétől kimutathatóak az emberi letelepedés nyomai. Ekkor bronzkori népek telepedtek meg itt, számos régészeti emléket hagyva maguk után a Baglyas-dombon és a Koszpérium-dombon. A honfoglaláskor a területet az Örs törzs szállta meg. A 11. században az I. István király alapította Egri püspökség része lett az Eger-patak völgyével együtt. A tatárjáráskor a település sok emléke elpusztult.

A település első okleveles említését 1261-ből ismerjük, amikor Iv. Béla az egri völgy falvainak, köztük Maklárnak birtokában megerősítette az egri püspökséget (a falu 1804-ig az egri érsekség birtoka volt). Nevének első írásos alakja Moklar volt, amely feltehetően a csagatáj eredetű, többes számú maq, azaz dicséret és a többes számot jelző -lar utótagból ered. Az 1380-as években Maklár vámszedési jogot nyert, később népes mezőváros, oppidum lett. Hunyadi Mátyás idején Nagymaklár és Kismaklár nevű falurészeket említettek az oklevelek. 1486-ban Nagymaklár az egri vár részére szolgáltatott bárányt, sört, sajtot, kenyércipót, malac- és bordézsmát, ide fuvarozta a tűzifát és minden napra állított egy várőrt is. Ugyanakkor Kismaklár az egri püspöki udvartartás számára adott kaszásokat, valamint sertés-, zab- és bordézsmát. Az 1526-ban hazavonuló törökök egy seregrésze felégette a falut. 1550-ben már a töröknek is adóztak. 1552-ben elpusztult a falu, de 1556-ban lakói visszatértek. 1596-ban az Eger elfoglalásáért indított hadjáratban ismételten elpusztult, s 1609 körül népesült be újra, és a török időkben is végig népes település maradt.

A 16. században két malom is volt a faluban. 1700-ban Telekessy István püspök Maklár mezővárosában esztendőnként három ízben tartandó országos vásárra szerzett privilégiumot. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1708-ban ismét elpusztult; akik megmenekültek, az andornaki pincékben húzták meg magukat, s csak 1712 után kezdtek visszatelepedni. A robotmegváltás és a szabad költözés lehetősége, valamint a kiterjedt termékeny határ a 17. század első felében szép számmal csalogatták ide a szomszédos falvak nehezebben élő gazdáit. 1741-ben Tarnaszentmáriáról, 1758-ban Egerszólátról költözött át egy-egy csoport az ottani túlzott robotterhek miatt. 1732-től Erdődy püspök eltiltotta a kálvinisták szabad vallásgyakorlatát, ami azt eredményezte, hogy a reformátusok egy része elvándorolt. A helyükre katolikus németeket költöztettek. 1758-ban ment végbe a "svábok" első nagy beköltözése. 1764-ben 27-28 német család, 1772-1774 között ismét 20 német telepes költözött Maklárra.

1770-ben a Maklári- és Nagy-Aszó-hegyen a helybeli és más falubeli szőlősgazdák összesen 843 kapás szőlőt műveltek. Egy kapás szőlő az egy nap alatt egy ember által megművelt szőlőterület nagyságát jelenti. Ennek területe Heves megyében 200 négyszögöl, azaz 720 négyzetméter volt. Ez alapján az 1770-ben megművelt szőlőterület nagysága 0,6 négyzetkilométer, vagy hektárban mérve 60,6 hektár volt. Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát első osztályúnak minősítették és a korábbi 21 hold helyett 33 kishold szántóföldet és 5 kaszás rétet rendeltek minden egész telekhez. A 19. század első felében megnövekedett az állattenyésztés jelentősége a településen.

1849-ben Guyon és Aulich honvédseregei itt foglaltak állást a kápolnai csata idején. 1850 körül az úrbérrendezés után növekedett az önálló gazdaságok száma, a település polgári faluvá kezdett válni, a legnagyobb birtokos továbbra is az egri püspök maradt. 1900-ban 2024 római katolikus, 257 református és 15 izraelita lakosa volt.

Egy 1864-ben kelt irat szerint, melyet Keleti Aladár jegyző írt össze, a településen magyar és német ajkú lakosok laktak. A németek 1744-ben költöztek be a településre három családdal. Barkóczy Ferenc püspök 1758-ban kezdte meg a németek idetelepítését. A falu határában szőlőbirtokok voltak. Földrajzi nevei a következők voltak: Nagy-Aszó, Kis-Aszó, melyek a falutól nyugatra fekvő dombok, Leshely és Baglyos, amely a falutól keletre, az Öreghegy nevű domb részét képezi, valamint a Rimafolyó és az egri meleg víz.

1865-ben Sváb Márton bíró a következő dűlőket jegyezte fel: palántzos, kövesdi úti, Szihalom úti, Baglyos domb, Kenderföldi, laposi, abonyi úti, szikszói úti, országúti, nyúzó és kerecsendi úti, Nagy-Aszó parti dűlő, nagyréti dűlő, koszpérium domb.

A községi régi, ma már csak fényképről ismert templomát Eszterházy Károly egri püspök építtette 1788-1798 között. Faragott köveit az egri várból hozatták. A Szentháromság tiszteletére emelt templomot a német katonaság 1944 őszén felrobbantotta. A sekrestyét és néhány részletet beépítettek a mai, 1948-ban felépített templomban. A rokokó mellékoltár a korábbi templom főoltára volt; a keresztelőkút 1790 körül készült, felsőtárkányi szobrász műve.

A római katolikus plébániaház már 1740-ben fennállt, majd 1767-ben Eszterházy újjáépíttette Zwenger Józseffel.

A református templom az 1944-ben felrobbantott régi templom helyen áll; beltelkes elhelyezésű épület, kegytárgyai a 17.-18. századból valók.

A település malmait a hatvanas években lebontották.

Az 1848. évi forradalomra emlékeztető centenáriumi emlékmű (1948) a Templom téren áll. Az 1914-18-as első világháborús emlékmű a katonák névsorával emlékezik meg az elesett maklári hősökre. 1977-ben a Király Róbert egri szobrász által készített partizán emlékművet az 1944-ben elesett partizánok emlékére állították. 1975-ben helyezték el Borsos Miklós bronzból készült Petőfi Sándor domborművét a könyvtár falán.

Maklár 1950 és 1958 között Maklártálya néven egyesítve volt a vele már akkor is egybeépült szomszédos Nagytálya községgel.