Létavértes bemutatása

Létavértes Magyarország keleti peremén, Hajdú-Bihar megyében, közvetlenül a román államhatár mellett, szép erdős-ligetes környezetben fekvő alföldi kisváros.

Mai formájában 1970-ben jött létre Nagyléta és Vértes községek egyesítéséből - 1950-ig mindkét falu Bihar megyéhez tartozott. A trianoni döntéssel Romániához került
Székelyhíd szerepét átvéve Nagyléta járási székhely (1920-1955). Létavértes 1996 szeptemberétől város. A környék országosan is nevezetes monokultúrás tormatermesztéséről.

Nagyléta falu már a Váradi Regestrum egy 1229-ben kelt bejegyzésében szerepel.A település neve vagy a leto (kánikulai verőfényt idéző) "nyár" szóból, vagy a Luta (vad, bősz, könyörtelen) személynévből eredeztethető. A török hódoltság korában két- sokszor háromfelé is adózott, így lakossága nagyon sokat szenvedett a hivatalosan békeidőnek számító években is. A nemesi vármegyén és a szolnoki török szandzsákon kívül a végváriaknak is adózott,
1614-ben Sólyomkő várához tartozott. Az 1703-1711-es Rákóczi szabadságharcban a környék lakossága tevékenyen részt vett, a mezővárosként újjászerveződő település is.1739-ben a kitörő pestisjárvány hatalmas pusztításokat végzett a település lakosságában, a kieső munkaerő pótlására a Partiumból görög keleti vallású román nemzetiségű jobbágyokat telepítettek ide.A 19. században uradalmi központ, neves jószágigazgatója Irinyi János
(1787-1856), az Irinyi-fiúk apja. Irinyi János a 19. század egyik nagy hazai vegyésze találta fel a biztonsági gyufát, míg testvére Irinyi József a márciusi ifjak egyike, a
Szabadságharc vezető diplomatája volt.

Vértes is régi település, a Xv. században már egyházas hely.A Xv. században az álmosdi Csire (Chyre), a Xvi. században a Szakolyi család birtokolta. A török időkben elpusztult és elnéptelenedett, s csak a Xviii. század elején települt újra, de mégis a Xvii-Xix. században vagy másfél tucat birtokos kezén fordult meg.