Kőrőshegy bemutatása

Kőröshegy a Balaton déli partjától 3 km-re, egy völgyben fekszik. Mára összeépült Balatonföldvárral a község nyugati végén, míg észak felé Szántód 1 km-re terül el a falu határától.
A legnagyobb valószínűség szerint a kőrisfáról kapta nevét. A -hegy utótag Somogyban csak dombot jelent. Kőröshegyet félkörben dombok veszik körül.

A Kőrös név, Darnay Kajetán szerint, ''szittya'' király neve volt, kinek országa Ázsiában terült el. Az Árpád-kori Kőröshegy falu a régi római út, a ''via magna'' vonalán települt, ott, ahol a mai község is áll. A faluban a bencések építettek kápolnát 1083-ban a ''capella S. Martini in Keurishig'',azaz a Szent Márton kápolna a bencések tulajdonában volt. Kőröshegy mezővárosi virágzását bizonyítja, hogy a XV. Század második felében megtelepedtek itt az obszerváns ferencesek. Magyarországon ebben az időben a városias élet fokmérője a koldulórendek jelenléte. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte királyi adományul Kőröshegyet (200). A második világháború végéig a Széchenyi család volt Kőröshegy földesura.

A protestánsok által 1671-ben épített fa templomot a török 1683-ban égette fel. 1683-ban a szultáni török haderő sikertelenül ostromolta Bécset, majd szétverve menekült a falak alól. A császári csapatok és a lengyel király katonái üldözték a törököket. Ezzel az eseménnyel kapcsolható össze a kőröshegyi templom felégetése. 1873-ban egy 205 darabból álló éremlelet került Kőröshegyen elő és jutott a Nemzeti Múzeumba. A lelet utolsó verete 1733-ból való.
Napjainkban családok számára ideális a nyugodt, csöndes pihenésre alkalmas, szép és természetes vidéki környezet.