Kisbér bemutatása

Kisbér Komárom-Esztergom megyében, a Kisbéri kistérségben fekszik. A kistérség központja, a Bakony-és a Vértes járatánál. Ezért nevezik a várost a \" Bakony kapujának \" is. A város határát keleten a Kethelyi-ér, középütt a török Bálint -ere és a Kutere-patak, nyugaton a Feketevíz-ér szeli át. A patakok felduzzasztásával festői szépségű halastavak keletkeztek: Batthyány-tó, Nagy-tó, Kőmalom-tó, Kismalom-tó, Nádasi tavak.

A térség településeit a történelem viharai mögöttünk hagyott évezredek során nem kerülték el. A Móri-árok, mint a Kelet-Nyugat irányt meghatározó összekötő útvonal fontos szerepet töltött be az emberiség történetében. Ezért ezen a területen az őskor késő szakaszától kezdve szinte minden emberi kultúra nyoma megtalálható. Kisbér kedvező földrajzi fekvése miatt gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Az első telepesek 1000-1200 között jelentek meg. Az első írásos feljegyzések 1277-ből valók, melyek Beyr (később Beer) néven említik a települést. A Kisbért a 16. században a törökök többször elpusztították.

A 18. században Kisbér a Batthyány család birtokába került. A család kiemelkedő
Személyisége gróf Batthyány Kázmér, aki az 1849-es Magyar Kormány külügyminisztere volt. Emigrációja alatt kisbéri birtokát elkobozták. 1853-ban Ferenc József császár itt alapította meg a helyi lótenyésztést és a vele kapcsolatos szakértelmet felhasználva a kisbéri királyi ménest.