Herend bemutatása

Veszprémtől 14 km-re, a megye középső részén, a Séd patak partján fekvő kisváros megközelíthető a 8-as főútról, illetve a Budapest-Szombathely vasútvonalon. Határa szántóföld, északon egy kisebb erdő. Természetes vízfolyásokban gazdag, sőt a külterületén lévő bányatavak
Horgász­paradicsomnak számítanak.

Az őskortól a honfoglalásig szinte minden ko r emberének keze nyomát megőrizték az itt előkerült leletek.
Az első feljegyzések 1358-ból valók, majd 1373-ban Herind, 1531-ben Bakon Herend, 1631-ben Puszta Herend alakban szóltak róla. A középkor­ban több kisebb falu létezett itt egymás mellett (Szentistván, Németi, Horhi, Himháza, Herend), melyet királyi népek laktak. A török hadjárat következtében ezek elpusztultak, és csak Herend éledt újjá.

1723-ban népesül be, majd 1769-ben német és magyar telepesek idejövetelével 1785-ben már 485 fős lakossága. 1790-ben a falu tűzvész áldozata lett, ás csak a Xix. század közepére heverte ki ennek nyomait. Lakói mezőgazdaságból, szőlőtermesztés­ből, fakitermelésből éltek. 1826-ban indult el Stingl Vince szervezésében a kerámia-üzem, melynek fellendülése a Xx. század elejére tehető.
1890-ben százak vándoroltak ki innen az "Újvilágba". 1893-96 között a porcelángyárat is bezárták értékesítési nehézségek miatt.

A háborút követően újra fellendült a termelés a porcelángyárban. A világhírű kézi festésű porcelán révén a település fejlődésnek indult.

A Xx. század végére a herendi porcelán ismertté vált szinte az egész világon. Nevezetessége a Porcelánművészeti Múzeum és a herendi porcelán készítésének teljes folyamatát bemutató Porcelániumban lévő Minimanufaktúra.