Felsőörs bemutatása

Balatonalmádi és Paloznak között, a Balaton mellett feküdt az „Örs” nevű királyi föld, amely már a 13. században három részre vált - a mai Alsóörsre, Felsőörsre és Lovasra. Felsőörs „felső\" jelzője helyett a középkorban gyakran olvassuk a „kővágó\", ritkábban a „vágó\" jelzőt, mert határában malom- és más kövek készítésére alkalmas kőanyagot fejte ttek. Ennek a jelentőségére utal, hogy a Xiii. sz. végén „kőhordóút\" nevet említenek okleveleink.
A hely legkorábban 1269-ben tűnik fel, és már ekkor állott benne az a kőből épült palota, melynek helyét „Miske palotája” néven a helyi lakosság ma is ismeri. 1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta felső- és alsóörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneky Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek.
Legrégebbi birtokosai az Örsi-, későbbi nevükön a Batthyány és a Fajszi Ányos családok tagjai. Ez a két család alapította a felsőőrsi világi prépostságot Mária Magdolna tiszteletére. A Felsőörsi prépostsági templom alapításának pontos ideje ismeretlen, feltehetőleg a Xii. sz. végén történt. Prépostja látta el a település plébánosi teendőit is. A prépostság kegyura folyamatosan a Batthyány család volt.
A falu birtokosa volt a prépostság, de jelentékeny részét birtokolta a veszprémi káptalan is - egészen a jobbágyfelszabadításig – de birtokaik voltak az Ányos, a Babocsai, a Tallián és más kisebb nemes családoknak is.
A Xiv. századtól új földesurai vannak a falunak, a Fajszi és Vámosi Ányosok, a Szentgyörgyi Vincze család. Említést érdemel, hogy ekkor kezdenek nagy szőlő területeket telepíteni.
Az 1550-es évektől megjelent a reformáció. A paraszti nép tömegesen csatlakozott hozzá, elsősorban azért, hogy szabaduljon az egyházi adótól.
A település 1563-1566, 1613 és 1629. években, valamint a Xviii. sz. második felében a töröknek alávetett.
1711-ben pestisjárvány pusztított.
A Xviii. század első felében megjelent az ellenreformáció. 1732-ben Padányi Bíró Márton veszprémi katolikus püspök parancsot adott az új préposti kúria megépítésére. Ezzel egyidejűleg a volt préposti házban működő református imaházat leromboltatta. A reformátusok 1740-ben egy kis kőtemplom építésébe kezdtek a Mórocza Gergely ajándékozta telken.
Az 1880-as évekből megjelent a teljes szőlőkultúrát megsemmisítő filoxéra vész. A Veszprémben megalapított amerikai szőlőtelepről szállították a vesszőket az útján volt összeköttetésben a veszprémivel.
Falunk híres szülötte Pápay Sámuel nyelvész és irodalomtörténész 1770. március 8-án született. Legnagyobb érdeme egy magyar nyelven megírt rendszerezett irodalomtörténet, a Magyar literatúra esmérete címmel, valamint a polgári közigazgatás és törvények magyar nyelvű szótára.
A református temetőben két 1846-os síremlék áll. Kovács D. István közhonvéd, a Kmetty hadosztály tüzérmestere meghalt 1889. március 11. Körössy Imre honvédtiszt, meghalt 1883-ban. Emléküket kopjafával őrizzük a hősök kertjében, valamint emléktáblával az első és második világháborús hősök nevét.
A falu látnivalói: Felsőörsi prépostsági templom (román kori), Prépostsági épület (1748), Forrás-hegyi bemutatóhely, Köves kúria (1792) - ma fogadó, Református templom, Öreg-hegy Korpádi dűlőben: Római kori villamaradványok, Lovasi őskőkori festékbánya régészeti lelőhelye.