Dávod bemutatása

TörténeteDávod községet a Dávid herceg - I. András király fia és Salamon, a későbbi király testvére - Szent Lászlótól 1089-1090 körül keletkezett oklevél tanúsága szerint földadományt kap a régi Bodrog vármegye területén, vagy ahogyan az ún. Dávid dux-ban olvasható: "5 szolga családot, három eke földet, öt halászóhelyet és a dunai vízhalászati jogo t". Vélhetőleg több falut is alapít: így a róla elnevezett Daud-ot is, ahol templomot építtet. A Xiv. században a falu Harasztiak birtoka volt. A település ekkor mindössze 15 házból állott, lakói pedig halászattal foglalkoztak.[4]
1315-ből származik az első hivatalos írásos adat, mely a falut megemlíti: „…Dau, hol vár is volt.”
1321-ben pedig a Harasztiak templomot is építtettek a falunak, igaz ez az első még csak fából volt.
1330-ban Daut Leuszták, örökös nélkül hal meg, így Károly Róbert, Szekcsői Henrik bánnak adományozza a Dau család birtokát, mint a Haraszti nemzetség legidősebb élő tagjának.
1347-ből származik a következő forrás, mely szerint Hercegh Péter Bodrogh vármegye főispánjának sikerül a Harasztiaktól Daut megszerezni. Az adományozó levelek azonban mást mondanak. Hercegh Péter úgyis csak 1351-ben kapja meg hivatalosan a falut valamint a településhez tartozó földeket, vizeket, erdőket (ezek akkor még igeny jelentékeny méretűek voltak).
Az adományozó levél ugyanakkoz megemlíti, hogy vásároztató joga is volt a helységnek, sőt kiderül további más írásokból, hogy: „…embereivel a kalmárokat helyiségeibe hajtatá a keddi vásárra.” Dau ebben az időben nem egyedüli település, mivel ekkor már létezett Szántó (ma Hercegszántó), Báth-Monostora, valamint több, azóta már elpusztult település: Tóti, Bénye, Dus Cseretyés, Narasd, Száth.
Az írások sokáig nem foglalkoznak a faluval, csak a várat említik, amit Davotházának neveznek. Kiderül, hogy az erődöt Benedek várőrnagy vezeti 1447-ig.
A falu népe egészen a törökök bejöveteléig adót és közterehet visel a korabeli királyság törvényei szerint, mely a következőkből állt: tized, szabadok dénárai, földbér, csöböradó, sertéstized, ingyen közmunka/fuvar, futárszolgálat, sószállítás, várépítés/karbantartás, útépítés, kamarai nyereség és collecta.
A török időket túlélte a falu, de lakosainak nagy része a mocsarakban keresett menedéket.
A szegedi szandzsákság nyilvántartásából megtudhatjuk, hogy Dautva 1542-től, a zombori nahijébe tartozik. 1552-ben, már van egy adozó porta. Kiderül, hogy a török közigazgatás a falut három külön részre bontja adózás szerint: Dautova 1 ház (1554). Dolna-Dautova 5 ház (1590). Gorna-Dautova 20 ház (1591).
A falu neve a 16.-17. század folyamán Dauról Dautovára változik, ami feltehetően a szláv, illetve török betelepülők hatása.
A Dautova azonban nem egyedüli név. 1685-ben a várról a települést is Davotházának nevezik, míg 1690-ben Tautva néven említik. Az 1699-es évben, más visszahódított területekkel egyetemben, Dautova is a bécsi udvar irányítása alá kerül. Megkezdődnek az összeírások a hivatalos nyilvántartás és az új adók bevezetése okán. Ebből a következő demográfiai adatok lényegesek: 1699-ben 47 gazda van a faluban. 1714-ben 1 bíra, valamint 26 adófizető; (21 család).
1762-ben 100 római katolikus felekezetű magyar család érkezik a Felső-Magyarországról és a falu „Szigeti” részén telepednek le, amit „Sivácz”-nak neveznek (ez sáncot jelent).
A magyarok megjelenésével egy időben a hódoltság idején betelepült ráczok délre vándorolnak és megalapítják a szomszédos Stanisicsot. A falu (földes)ura ebben az időben hivatalosan a királyi kamara.
1823-ban a Duna szabályozásával ármentesítik a falu nagy részét.
1866-ban kolerajárvány tizedeli meg a falu lakosságát.
1870-ben kapja meg a község a postaállomását, ebből az időből valók (az öregek szerint) az első dűlőnevek.
1876-ban a Sziget a pécsi püspökség igazgatása alá kerül.
Az 1880-as években Dulánszki Nándor, pécsi püspök megkezdi a gazdasági modernizációt. Erdőirtást végeznek, szánóföldeket vetnek be, magtár épül, közigazgatási épületek, valamint elkészül a kendergyár is. Ekkoriban nevezi el a szigeti részt Püspökpusztának, melynek 1911-12-ben templomot is építenek. Püspökpuszta egészen 1951-ig Mohácshoz tartozik, (mint püspöki birtok), csak ezután csatolják Dávodhoz.
Az 1912-es évben megindul a vasútforgalom Baja és Zombor között, amibe a falut is bekapcsolják. A község keleti részén, a bajai út mellett felépül a Monarchia akkori szabványainak megfelelő helyközi megálló, valamint raktárhelység, és váltó.
A falu mai nevét 1905. január elsején kapja meg, azóta viseli a Dávod nevet.
Templomának búcsúja előbb Mindenszentekkor volt, majd 1910-től Magyarok Nagyasszonya napján tartják a búcsút. A templomot 1779-ben építették, festett üvegablakai 1944-ből valók. A templom előti Szentháromság-szobrot 1865-ben emelték.
A 20. század elejétől apácák oktatták a falu lakóinak gyermekeit írásra, olvasásra. (1930-ban például 3284 lélekből 460 fő volt a nyilvántartások szerint analfabéta).
Az 1960-as években a lakosság zöme a helyi Augusztus 20. Mg. Tsz-ben dolgozott és akkor 3500 fő élt a községben.
Jelenleg a község lakóinak száma 1900 fő.
Nevezetességei
Dávodi Gyógy- és Strandfürdő: 2007-ben felújított. A dávodi gyógyvíz 38 °C-os hidrogén-karbonátos, fluoridos hévíz, amely összetételénél fogva fürdőkúraként nőgyógyászati és mozgásszervi megbetegedések (reumás fájdalmak, gerincbántalmak) gyógyítására, sérülések utókezelésére alkalmas. Ivókúraként fogszuvasodás meggátolására és emésztőrendszeri betegségek kezelésére ajánlott. 4 nyitott medence és különféle szolgáltatások üzemelnek.
Dávodi földvári-tó természetvédelmi terület