Csákvár bemutatása

Csákvár római kori elődje Floriana. A Sopianae (Pécs)-Gorsium (Iác) -Brigetio (Komárom) út mentén kialakult városkát falakkal vették körül. Az ásatások eredményeként mintegy 2000 sír jellegzetes, gazdag leletanyaga került elő.
A Zámoly és Székesfehérvár közötti országúttól északra, a Vértes sziklás nyúlványainál, a Guba-hegyi sziklaüregben találhat ó a Báraczházi-barlang, ahol egy római polgár Diána istennő számára szentélyt alakított ki. Ma is láthatóak itt a sziklába vésett, latin betűs feliratok. A barlangban jégkorszaki emlősök csontjait is megtalálták.
A török háborúk során sokat szenvedett település a Xvii. századtól, az Esterházy család birtoklása idején mezővárosi rangra emelkedett. Az 1810-es években bekövetkezett földrengéssorozat, amelynek epicentruma Mór térségében volt, itt is komoly károkat okozott. Először a kastélyt állították helyre, majd az 1820-as évektől új iskola, középületek, uradalmi lakások épültek.
A csákvári Esterházy-gazdaság központját a Gurdi-majorban alakították ki, ahol 1873-1930 között a kiváló mezőgazdász, Paulini Béla volt az ispán. 1882-től vincés rendi szerzetesnővérek működtek a településen, akik az oktatás és betegápolás területén tevékenykedtek.
Csákvár sokáig a dunántúli fazekasságnak központja volt, 1833-ban 193 helyi mester tartozott a fazekas céhhez. A községben készítették a legkiválóbb kolompokat, amelyek még az Alföldön is ismertek voltak. A csákvári takácscéhhez tartoztak a gánti, vértesboglári, zámolyi, magyaralmási, vérteskozmai mesterek. Csákváron országos jellegű vásárokat tartottak abban az időben.