Balaton bemutatása

Aki még nem járt itt, nehezen érti meg ezt az erős ragaszkodást a Balatonhoz... Ha tudakolni próbáljuk az okát: ahány kérdés, annyiféle válasz.

Hogy ki nevezte magát először a Balaton szerelmesének, - ma már senki sem tudja. Talán egy költő, vagy épp egy utazó - kétszáz éve nemigen járt még más vendég errefelé -, tény azonban, hogy a 19. század eleje óta egyre gyakrabban bukkan fel ez a vallomás. Előbb csak a szépprózában, aztán az újságok lapjain, manapság pedig már a mindennapok nyelvében is. 

A gyerekek rendszerint a pompás lubickolásokról áradoznak. Ők a sekély, meleg, selymes vízből olykor csak parancsszóra hajlandóak kijönni. A fiatalok a "nagy bulikat", az átdiszkózott, forró éjszakákat emlegetik fel. Számukra a tó a találkozások és a kalandok világa. A természetjárók csillogó szemmel beszélnek a Balaton-felvidék idilli békéjéről, vagy a Kis-Balaton sejtelmes nádrengetegéről, felhőként örvénylő vízimadarairól. A festők, fotográfusok bizonnyal állítják, hogy Magyarország legszebb panorámáit a tókörnyék hegyei kínálják. A borbarátok rögvest a Badacsonyi Kéknyelű vagy a Boglári Olaszrizling dicséretét zengik, míg az ínyencek a roston sült fogasét. A horgászok méteres halakról regélnek, a vitorlázók szélbe dőlő versenycirkálókról, a reumások csodálatos hévízi gyógyulásról, a zenerajongók tihanyi orgonakoncertekről vagy a siófoki operettgáláról...

A sort még hosszan lehetne folytatni - talán nincs is vége -, ám a Balaton iránti rajongás titkáról már az első tucat válasz fellebbenti a fátylat. A tó ezerarcú világában mindenki "testre szabhatja", személyes vágyai, kedvtelései szerint építheti fel a maga vakációját. Érkezzék a vendég egyedül vagy családosan, kicsi gyerekekkel vagy kamaszokkal, lovaglóruhával vagy vadászpuskával, szikrázó nyárban vagy szelíd őszidőn - bizonyos, hogy meg fogja találni a neki leginkább megfelelő tájat, várost, szállást, programot. 

Ráadásul nem is kell sokáig keresgélnie. A Balatoni Régió, dacára annak, hogy valóságos tárháza a szabadságos örömöknek, nem terjedelmes. Legfeljebb kétórányi autóúttal - de vonattal, hajóval, kerékpárral sem sokkal több - bármilyen óhajtott színhely elérhető: múzeum, kastély, várrom, gyógyfürdő, kilátó, vadászpagony, ősnádas, golfpálya, vitorláskikötő... 

A tó legnagyobb festője, az impresszionista hangulatok mestere, Egry József mondta, hogy a Balatonnak nincsenek hétköznapjai. Aki itt él, hamar megérzi a létezésnek ezt a felfokozott örömét, és akaratlanul is továbbadja a hozzá érkezőknek. Itt a vendég valóban szívesen látott, és nem csak a pénze miatt. A magánszállás háziasszonya kotlósként veszi a szárnyai alá az újonnan érkezetteket, s mire megisszák vele az első kávét, már pontosan tudják, melyik a legjobb vendéglő, a legolcsóbb piac, a legszebb strand, a legközelebbi borospince. Igen, ennél a tónál még nem feledték az ősi vendégjogot. A vendég itt hamarosan családtagnak érezheti magát. Aztán, visszatérve otthonába, valóban úgy emlékszik majd: a Balaton hétköznapok nélküli világ.