Téglási műemlék

Téglás környékén az emberi élet első tárgyi emlékei i.e. 2000. körüli időszakból, a rézkorból származnak. A település első írásos említése viszont csak egy 1312-ben kiállított pápai tizedjegyzékben történt meg. A város nevének kialakulása még vitatott, valószínűleg egy jellegzetes téglaépítményéről, téglából épített templomról vagy földesúri házról kapta a nevét. (Korábbi név alakok: Theeglas, Telglas, Tetlas, Teclas, Teklas, Teglas, Téglás.)Az 1050-es években a Gutkeledek hozták létre a települést szláv és magyar családok letelepítésével.Meghatározó lehetett az, hogy a Tokaj-Debreceni út és a kelet-nyugati csapású vándorlási, kereskedelmi útvonalak itt keresztezték egymást.

A XVII. században a Rákóczi birtokába került, akik hajdúkat telepítettek ide. Téglás tehát magánföldesúri hajdútelep lett. 1706-ban a hajdúvárosok kerületéhez csatolták. A települést többször eltiltották a hajdú jogok gyakorlásától, de mezővárosi rangját sokáig megőrizte. 1798-ban Téglást gróf Bek Pálnak - Debrecen királyi biztosának - adományozták, akinek köszönhetően a település szerkezetét mérnöki munkával alakították ki. Az 1800-as években alakult ki Téglás sakktáblás alaprajza. Szintén ő építtette 1804-ben a Degenfeld-kastélyt. A XIX. században igen élénk szellemi élet folyt a kastélyban, gyakori vendég volt itt Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Nagy Sándor József, az 1848-as szabadságharc tábornoka és a legendás szabolcsi zászlóalj parancsnoka, Rakovszky Samu ezredes. A település mellett haladó Debrecen-Nyíregyháza vasútvonalat 1857-58-ban építették, ami a város megerősödését eredményezte. 1876-ig Szabolcs, utána Hajdú vármegyéhez tartozott.

A város Hajdú-Bihar megye északi részén, Debrecentől 21 km, Nyíregyházától 26 km-nyi távolságra helyezkedik el. A település autóval,vonattal és autóbusszal egyaránt könnyen megközelíthető.