Visegrádi étterem

Visegrádról, a földi paradicsomból - így keltezte levelét, a fényhez és pompához szokott pápai követ, aki vendégként közelről látta a 350 szobás, két emeletes, vörösmárvány díszkutakkal díszített csodálatos építményt, a nagy reneszánsz uralkodó, Mátyás Király (1458-1490) palotáját. A gigantikus épület egyike volt kora legfényesebb királyi lakhelyeinek. A 15 méteres törmelék alól kiásott palota reneszánsz Díszudvarát és az ünnepeken bort folyató Herkules kutat hitelesen rekonstruálva építették újra a régészek.

Visegrád területén az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, folyamatosan pedig a bronzkor végétől lakott a környék. A kelták után a rómaiak leltek itt otthonra, akik a IV. sz. elején a Sibrik-dombon (a mai településtől É-ra, közel a Dunához) építették fel a Pons Navatus nevű castrumot. Később szlávok települtek a környékre, s ők nevezték a castrumot Visegrádnak, amely kifejezést később a magyarok is átvettek. Az első latin nyelvi oklevél 1009-ben említi Visegrád várát és megyéjét.

Az eredeti kutakat és szobrokat őrzi a XIII. századi, ötszintes Salamon-torony (Salamon-torony u.), Közép-Európa egyik legnagyobb és legépebben fennmaradt románkori lakótornya, udvara hadijáték-bemutatók színhelye. A torony része a Duna-menti XIII. századi Vízibástyát és a Várhegy tetején lévő várat erős várfalakkal összekötő védelmi rendszernek, mely az 1316-tól Budáról idehelyezett királyi székhelyet védte.

A mai várrendszert IV. Béla építtette az 1250-es években. 1323-ban Károly Róbert Temesvárról Visegrádra hozta át udvarát. 1323-ban ez a város lett az ország központja. 1335 őszén itt zajlott le a híres visegrádi találkozó (négy közép-európai uralkodó tanácskozási helye). Utóda, Nagy Lajos egy ideig Budára tette át székhelyét, de folytatta az építkezéseket. 1370-ben itt fogadta a lengyel rendek küldöttségét, akik neki ajánlották fel a lengyel koronát. A palota jelenlegi alaprajzát Zsigmond király idejében is építették ki.

Visegrád második fénykorát Mátyás király uralkodása alatt élte, aki nagyszerű épületeket emeltetett a várban, és felújíttatta Zsigmond király palotáját és itt tartózkodott 1408-ig. A török korban már csak romlás következett: a sűrű harcok tönkretették az egykor virágzó várost. A törökök kiűzése után (1686) a már erősen romos vár végképp pusztulásnak indult. A vár feltárása és a megmaradt részek helyreállítása 1870-ben kezdődött meg, és hosszabb-rövidebb szünetekkel a mai napig tart.

Az 1245-55 között épült Fellegvárban őrizték 200 éven át a Szent Koronát és itt rendezték meg az "első Közép-Európai csúcstalálkozót", ahol a résztvevő országok Bécset kiiktató gazdasági szerződést kötöttek.

A Fellegvár a visegrádi várrendszer (vízivár, alsóvár, felsővár) legismertebb tagja, mivel a Várhegy tetején álló építmény minden irányból messziről látszik, s a visegrádi kirándulások, túrák leggyakoribb célja.

A pompás dunakanyari panorámát nyújtó vár helyreállított termeiben történeti kiállítások láthatók. A környező magaslatokon három látványosság jelentős: a 330 körül épült római katonai tábor maradványai a Sibrik-dombon; a Fekete-hegyen a Nagyvillámi kilátó; és a Mogyoróhegyen a főváros környékének legnagyobb kirándulóközpontja bobpályával, jurtatáborral, kempinggel, erdei vendéglővel, játszóterekkel, vadaskerttel.

Az Apátkúti völgyben találjuk az Ördögmalmi-vízesést, a Magda-forrást és az ideális piknik-helyet a Telgárthy-rétet. A Lepence-völgy termálvizű kútjára a hegyoldalban teraszos kiképzésű erdei strandfürdő épült, 33 méteres úszómedencével.

A Duna part mellett a város teljes hosszában kellemes, ligetes sétány került kialakításra, mely kiváló lehetőséget teremt a kikapcsolódásra, felüdülésre

A középkori lovagkori tornák, erőpróbák világát idézi a Visegrádi palotajátékok nagy érdeklődéssel kísért 3 napos júliusi rendezvénye.