Csónakázótó és Horgásztó , Szombathely

Az egykori agyagbányászat miatt keletkezett kubikgödrök átalakításával hozták létre a hatvanas évek elején a Csónakázó-tavat, és a Horgásztavat. Az Arany-patak táplálta horgásztóból jut a csónakázó tóba a víz, a két tavat mindössze egy sétány választja el egymástól. A Horgász-tó kisebb, ez némileg rejtettebb is, nincs annyira szem előtt, mint nagyobb társa. A Falumúzeum felőli rész csendesebb, ez az egyik legjobb horgászhely is, itt húzódik ugyanis az egykori patakmeder. A legmélyebb pontot is itt találjuk, bár a jellemzően két méteres átlagmélység egyben aránylag egyenletes medret is jelent, ahogy az egy bágergödörnél megszokott. Az érdekes alakból eredően azonban olyan áramlatok alakulnak ki, melyek bizonyos helyen az iszapot lerakják, leveleket összehordják. A part természetes, a fák gyökerei a vízig is lehúzódnak, de a szegélyzónában gyér sást és gyékényt is találunk A Csónakázó-tó története megegyezik a Horgász-tóéval. Kikövezett, sétányon körbejárható. Kerülete közel 1500 méter, szélessége 200-250 méter. Két árok húzódik a mederben (kb. 120-130 méterre találhatók az árkok), ezek kerülik a mesterségesen kialakított szigetet. Mindenhol hirtelen mélyülő, az átlagos mélységet (1,7 m) hamar el lehet érni. Az északi sarok némileg sekélyebb: 1,6-1,4 méteres. Egész évben csónakból, a szigetről, és télen lékről is tilos horgászni! A süllő a fő ragadozó hal. A süllő a mesterségesen kialakított tavon minden évben megtalálja az ívási lehetőséget így szinte minden évben szépszámú süllőivadékkal, találkozhatunk befolyók környékén. A tóban nagy számban előforduló küszcsapatokat a nyári időszakban állandó balin rablások zavarják. A balinozás nem tartozik a fő horgászmódszerek közé, talán ennek is köszönhető, hogy nagy számban találhatóak a tóban nagy méretű balinok. (Nem ritkák a 6-8 kg -os példányok sem) Az említettek mellett az amur, a keszegfélék és a kárász számítanak a fő halfajoknak, de compó is előfordul az egyébként sok apró halat is rejtő vízben.

Az egykori agyagbányászat miatt keletkezett kubikgödrök átalakításával hozták létre a hatvanas évek elején a Csónakázó-tavat, és a Horgásztavat.

Az Arany-patak táplálta horgásztóból jut a csónakázó tóba a víz, a két tavat mindössze egy sétány választja el egymástól. A Horgász-tó kisebb, ez némileg rejtettebb is, nincs annyira szem előtt, mint nagy obb társa.

A Falumúzeum felőli rész csendesebb, ez az egyik legjobb horgászhely is, itt húzódik ugyanis az egykori patakmeder. A legmélyebb pontot is itt találjuk, bár a jellemzően két méteres átlagmélység egyben aránylag egyenletes medret is jelent, ahogy az egy bágergödörnél megszokott. Az érdekes alakból eredően azonban olyan áramlatok alakulnak ki, melyek bizonyos helyen az iszapot lerakják, leveleket összehordják.

A part természetes, a fák gyökerei a vízig is lehúzódnak, de a szegélyzónában gyér sást és gyékényt is találunk.

A Csónakázó-tó története megegyezik a Horgász-tóéval.

Kikövezett, sétányon körbejárható. Kerülete közel 1500 méter, szélessége 200-250 méter. Két árok húzódik a mederben (kb. 120-130 méterre találhatók az árkok), ezek kerülik a mesterségesen kialakított szigetet.

Mindenhol hirtelen mélyülő, az átlagos mélységet (1,7 m) hamar el lehet érni. Az északi sarok némileg sekélyebb: 1,6-1,4 méteres.

Egész évben csónakból, a szigetről, és télen lékről is tilos horgászni!

A süllő a fő ragadozó hal. A süllő a mesterségesen kialakított tavon minden évben megtalálja az ívási lehetőséget így szinte minden évben szépszámú süllőivadékkal, találkozhatunk befolyók környékén. A tóban nagy számban előforduló küszcsapatokat a nyári időszakban állandó balin rablások zavarják. A balinozás nem tartozik a fő horgászmódszerek közé, talán ennek is köszönhető, hogy nagy számban találhatóak a tóban nagy méretű balinok. (Nem ritkák a 6-8 kg -os példányok sem) Az említettek mellett az amur, a keszegfélék és a kárász számítanak a fő halfajoknak, de compó is előfordul az egyébként sok apró halat is rejtő vízben.