Árpád- házi Szent Margit Múzeumi Kiállítóhely és Községi Könyvtár , Segesd

Segesd királynéi városának török kori pusztulásából látható egy részlet. A királynék fényes, XIII-XIV. századi rezidenciája a mai Segesd legmagasabb pontján, Felső-Segesden állt a ma ferences kolostortól és a templomtól ÉNY-ra. Egy magas lakótoronnyal ellátott, sánccal és árokkal erődített, háromszög alakú várban épülhetett fel a tégla és faragott kövekkel díszített kastély. Innen ismert egy korai kápolna maradványa is. Magas rangú királyi tisztségviselők, ispánok és bánok temetkeztek ide. 1319-1346 között a Gutkeled nembeli híres Amadé fia Miklós, Anjou Károly Róbert fő támogatója, Kaposújvár (Kaposvár) ura, Szlavónia bánja és a királyné segesdi főispánja és fiai is itt kaptak díszes sírhelyet. 1417-től előbb a Marczaliak, majd az ugyancsak főrangú Báthory család a birtokosa. 1566 és 1696 között itt is a török az úr. A végvári harcok idején többször, legalább hétszer felégették. Az egyik ilyen pusztulásnak a rekonstrukciója látható a terepasztalon. Az 1981-től megkezdett kutatások több helyen is rögzítették ezeket a pusztulásokat. A különböző kőmaradványok és a közöttük található égésnyomok utalnak a nagyobb arányú tűzesetre. Megolvadt bronz és vastárgyak jelzik ugyancsak ezt a váratlan tragédiát. A beomló épületek alatt ott maradtak a különböző tárgyak. A pusztulás utáni terepegyengetések nyomán föléjük új épületek kerültek. Az 1570 tájából épült török palánkvár alól először a XVIII. századi ferences kolostor építésekor bontanak ki emlékeket. Így kerül elő 1756. március 13-án, a régi vár köveinek eltakarításakor a vár helyén egy hatalmas oszlop nemzetiségi címerrel... "12 ökörrel húzatták el innen a rezidenciába". Ekkor kerültek elő az itt látható angyalos kőfaragvány. Báthory Katalinnak, Marczali György somogyi főispán feleségének az emléktáblája. Ez a XV. század második felében már virágzó somogyi reneszánsz legfontosabb bizonyítéka. Segesd és környéke már az őskortól - római koron keresztül - sűrűn lakott hely volt. A római korban, majd a honfoglalás kortól fontos utak csomópontjaként szerepelt. A X. század első felében telepedhetett meg mellette Bogát honfoglaló vezér, törzsfő. A magyar államszervezés után a veszprémi püspökséghez tartozott a segesdi főesperesség székhelye. Királyi, majd királynéi ispánsági központ. 1245-ben szerepel először oklevelekben IV. Béla király segesdi Comitatusa, vagyis vár megyényi területű ispánsága és annak első ismert ispánja: Jákó fia, Mihály. Segesden a hercegi, a királyi és királynéi udvarhely (curtis) egykori meglétére a királyok, a királynék és hercegek gyakori "ott tartózkodásából" is következtethetünk. A földvárral megerősített Segesd településen a király, a királyné magángazdasága, az úgynevezett prédiális szervezete működött a XI-XIII. században. Itt a településközpontjában állhatott a földesúr, a király, illetőleg a királyné, a herceg udvarhelye és háza (curtis,curia) körülvéve gazdasági épületekkel kerttel, illetve a szolgák házaival. A segesdi királynéi, királyi uradalom szervezetét, birtokait és az úgynevezett szolgáltató településeinek a láncolatát jól ismerjük. A tatárjárás következtében meggyengült és megritkult - Segesdhez tartozó - településeket új, részben távoli földről (NY-Európa országaiból) érkező ú.n. hospes (vendég) lakossággal népesítették be az Árpád-házi királyok. Segesden e királyi, királynéi curia, castellum és a vár mellett a XV. századig civitas, vagyis város, illetőleg a XV-XVII. században oppidum, azaz mezőváros volt. Ezekhez különböző falvak és települések tartoztak. Itt volt a királyi, a királynéi kápolna és a plébániaegyház is a XI-XV. században, valamint Somogy megye legkorábbi ferences kolostora, a XIII. század végén alapított Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt konvent. A királyok és királynék a XV. század elejére teljesen eladományozzák a segesdi birtokaikat, melyek a főrangú zászlósurak, a Marczali család, majd rokonaik, a Báthoryak kezébe kerülnek. 1566-tól 130 évig a török lesz itt az úr. A XIV-XVII. századi Segesdi vár és város a már egy balkáni (bosnyák és rác) hatást mutat. IV. Béla király idejében Segesdnek rendkívüli szerepe volt. A vesztett muhi csata után innen szervezte az ország védelmét, majd a tatárok "kitakarodása" után Segesdről irányította IV. Béla az elpusztított ország ujjászervezését. Ekkor az ország központja Segesd. Segud-on először 1330-ban a civitas, vagyis a város és a határa is szerepelt. 1389-ben azonban már oppidum regale (királyi mezőváros). Egészen addig, amíg Zsigmond király 1393 és 1417 között több főúrnak zálogként, majd 1417-ben véglegesen a Marczali család birtokába nem adja. A királyné városának, mezővárosának és plébániájának kiemelt jogállása volt. Az itt élő ún. hospesek (vendégek) és a különböző népek bizonyos belső önkormányzattal, tanácsi szervezettel rendelkeztek. Joghatóságilag a király és a királyné alá tartoztak. A város plébániája pedig nem a veszprémi püspök, hanem közvetlenül az esztergomi érsek fennhatósága alá volt rendelve. A XV. század elejétől 1566-ig a főrangú Marczaliak és a Báthory család - jelentős kézműves réteggel rendelkező - mezővárosa. Már a XIV. század végétől szerepelnek a piactéren álló kúriái, vagyis a rangosabb épületei. Segesd város, majd mezőváros az Árpád-kori vár alatt az ún. váralja részen, a késő-középkorban is egy sánccal, erődítéssel ellátott terület belsejében lehetett. 1566-tól a törökkor végéig egy jellegzetes balkáni hatású település. 1664-1666 táján a háromszoros sövénykerítésű palánkvára a kanizsai pasának vajdasága és bírói helytartósága. A kertekkel, kellemes levegővel és vízzel ellátott településen hatvan családnyi rája, vagyis háromszáz magyar ún. szolga élt. A töröktől való visszafoglalás után két évvel, 1690-ben is így, a vár alatt szerepelt: a fallal kerített egyházával együtt. A várral ellentétben a városnak a maradványai az 1980-as években is megfigyelhetőek voltak. Magánkertekben, ún. Pékó, Balogh, Baracsi földön épületek és temető nyomai mutatkoznak. 1981-1989 között végzett régészeti feltárásainkkal ezeket tisztáztuk. Feltártuk az Árpád-kortól itt működő város teljes szerkezeti egységét. Ezeknek legfontosabb központi része: a piactér, a plébániaegyházzal, a körülötte levő temetővel 1984-1985-ben kerültek elő. Dr. Magyar Kálmán régész

A múzeum a Xix. századi uradalmi malomépületben kapott helyet, amely műemlék épületi védettséget kapott. A háromszintes épületben- csaknem 9000 kötetes_ könyvtár van, az emeleten pedig a kiállítások kaptak helyet, ahol az ásatási leletek bemutatása mellett egy kovács- és fazekasműhely rekonstrukcióját is elkészítették a szakemberek. A legkülönleges ebb leletek a több mint 100 darabból álló, Xiv. századi kályhaszemek, amelyekből csaknem teljesen felállítható lenne egy eredeti méretű cserépkályha.