Pásztói kulturális központ

A Cserhát és a Mátra hegyvonulatai között szeszélyesen kanyargó Zagyva folyó partjára települt Pásztó a honfoglalás után fejedelmi majd királyi birtok volt.
Területén már a 11-12. század fordulóján bencés monostor létesült, amelyet aztán a ciszterciek építettek tovább. A középkorban nemcsak jelentős egyházi központ volt, de a magyar királyok is szívesen tartózkodtak itt, és Zsigmond idején, a 15. században már fürdője is volt.
Pásztó 1407-ben Zsigmond királytól Budával egyenjogú kiváltságokat kapott. 1987-ben a város polgárai Kő Pál modern felfogású szobrával állítottak emléket az Anjou-házból származó magyar királynak.
A város történetének legszomorúbb korszaka a török birodalom terjeszkedésének idejére esik. A teljesen elpusztult és elnéptelenedett településen száz évig csupán kormos falak meredeznek, s csak az 1650-es években indul újra az élet.

A város központjában híres műemlék-együttest találunk. Itt áll a barokk stílusú volt ciszterci kolostor, mellette, tőle északra a romkert a XII. századi bencés kolostor alapjaival, a középkori üveghutával és az oskolamester házával, mely Magyarország egyetlen, rekonstruálhatóan megmaradt mezővárosi polgárháza.
A város parkosított termálfürdővel is várja a kirándulókat. A rendkívül szép környezetben lévő Hasznosi víztározó keresett hely a horgászok körében.

Ajánlott útvonal: Az M3-as autópályán Hatvaig, majd tovább a 21-es számú főúton. Budapesttől kb. 84 km.