Pányoki látnivalók
Pányok Borsod - Abaúj - Zemplén megye északi részén, a Zempléni-hegység északnyugati lábainál, a Magyar - Szlovák határ közelében elhelyezkedő kisközség. A település a Miskolcról - Hidasnémetihez vezető 3-as úton haladva, Hidasnémetit elhagyva Kéked felé fordulva, majd Abaújvárt elhagyva jobbra letérve található kis, csöndes zsáktelepülés.
Bővebben a helyről
A község földrajzi fekvése turisztikai szempontból nagyon kedvező. A Pányokba vezető úton haladva festői látvány tárul elénk. A sűrű erdővel borított domboldalak félkörívben fogják körbe a maroknyi kis falut. A fák lombkoronája közül kifehérlő templomtorony jelzi az utazónak, hogy még érdemes tovább mennie, mert a sok-sok fa között egy csodálatos, csendes kis falu várja az ideérkezőket.
A falu neve 1263 óta ismert. A falu története a XIII. századtól követhető nyomon, amikor Pányoki Jakab V. Istvántól várföldet kapott ajándékba és így ő lett a fiáról elnevezett ruszkai Dobó család őse.
A XVII. században Lorántffy Zsuzsanna kapta meg adományként. 1715-ben a török pusztítás következtében teljesen lakatlan volt.
A század végére ismét benépesült. 1828-ban 454 a lakóinak száma.
1930 ban pedig már 438 fot regisztrálnak Pányokon.
Lakóinak a földművelés nyújtotta szegényes megélhetését a gombázás és a fakitermelés évszázadokon át segítette.
A falu időközben a hegyoldal irányából egyre inkább a Hernád felé terjeszkedett, lakosainak foglalkozása is fokozatosan átalakult. Az 1960-as évek elején létrejött tsz, és az erdőgazdaság nyújtotta az ittenieknek a fő megélhetési forrást, ami az 1980-as évekre is jellemző volt. A fiatalok többsége viszont a megye városaiban, vagy egyéb ipari településein igyekszik elhelyezkedni, így helyben már főként csak az idősebbek dolgoznak.
A község népessége az 1970es évek végéig gyorsan, azután lassuló ütemben fogyott, mára ez a folyamat megállni látszik . Bár a települést az elnéptelenedés nem fenyegeti, de a súlyos mértékű elöregedés nyomasztó szociális problémát jelent.
Mára a település kezd átalakulni, megjelentek a városiak, akik meglátva a környék szépségét hétvégi házat vásároltak, így egyre jobban kezd kialakulni a \"hétvégi turizmus\" illetve a falusi turizmus.
A falu neve 1263 óta ismert. A falu története a XIII. századtól követhető nyomon, amikor Pányoki Jakab V. Istvántól várföldet kapott ajándékba és így ő lett a fiáról elnevezett ruszkai Dobó család őse.
A XVII. században Lorántffy Zsuzsanna kapta meg adományként. 1715-ben a török pusztítás következtében teljesen lakatlan volt.
A század végére ismét benépesült. 1828-ban 454 a lakóinak száma.
1930 ban pedig már 438 fot regisztrálnak Pányokon.
Lakóinak a földművelés nyújtotta szegényes megélhetését a gombázás és a fakitermelés évszázadokon át segítette.
A falu időközben a hegyoldal irányából egyre inkább a Hernád felé terjeszkedett, lakosainak foglalkozása is fokozatosan átalakult. Az 1960-as évek elején létrejött tsz, és az erdőgazdaság nyújtotta az ittenieknek a fő megélhetési forrást, ami az 1980-as évekre is jellemző volt. A fiatalok többsége viszont a megye városaiban, vagy egyéb ipari településein igyekszik elhelyezkedni, így helyben már főként csak az idősebbek dolgoznak.
A község népessége az 1970es évek végéig gyorsan, azután lassuló ütemben fogyott, mára ez a folyamat megállni látszik . Bár a települést az elnéptelenedés nem fenyegeti, de a súlyos mértékű elöregedés nyomasztó szociális problémát jelent.
Mára a település kezd átalakulni, megjelentek a városiak, akik meglátva a környék szépségét hétvégi házat vásároltak, így egyre jobban kezd kialakulni a \"hétvégi turizmus\" illetve a falusi turizmus.
1 találat
Részletesebb, extra szűrőket adó szálláskereső: Szálláskereső
