Makói étterem
Bővebben a helyről
Makó múltja egészen az őskorig vezethető vissza, hiszen a Maros partjára szívesen telepedtek őseink. Első említése is a révészekhez kötődik, Vlnuk formában. Az évszázadok alatt sok örömet és sok viszontagságot élt át a város, amely ma is szervesen kötődik múltjához.
Első írásos említése 1247-ből maradt fenn, amikor a település helyén folyami átkelő jött létre. A török hódoltság alatt többször elpusztították, de lakói mindig visszatelepültek. Szerepe a karlócai béke után nőtt meg, 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. 1890-ben népessége alapján a történelmi Magyarország 12. legnagyobb városa volt. Bár a város fő megélhetési forrása a kezdetek óta a mezőgazdaság, ennek ellenére szellemi élete is igen jelentős; kulturális élete a 20. század elején volt a leggazdagabb, amikor a városban élt és tevékenykedett József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Pulitzer József is. Az 1950-es megyerendezéskor elveszítette megyeszékhelyi státuszát, a szocializmus évtizedei alatt Jugoszlávia közelsége miatt sokáig semmilyen fejlesztést sem hajtottak végre a településen. A rendszerváltás után a város fokozatosan vált egyre élhetőbbé, vonzóbbá a befektetők és turisták számára.
Legfőbb vendégcsalogató eleme a termálvíz, amelyet a fúrások 1956-ban juttattak felszínre. Az évtizedek alatt folyamatosan bővített – és jelenleg is fejlesztés alatt álló – Termál- és Gyógyfürdő wellness-, gyógy- és élményelemekkel várja az idelátogatókat. A gyógyvíz jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki.
A várostól észak felé 30 kilométert haladva Hódmezővásárhelyre érkezünk, keletre 20 kilométerre található a nagylaki határátkelő, de a településhez legközelebb a kiszombori határátkelő helyezkedik el, körülbelül 5 kilométerre. A román és a szerb határ közelsége miatt igen fontos közlekedési csomópont, Magyarország egyik délkeleti kapuja.
8 találat
Részletesebb, extra szűrőket adó szálláskereső: Szálláskereső
8 találat
8 találat a térképen ebből az oldalból