Kercaszomori templom

A Kerca-patak völgyében hosszan nyúlik el Kercaszomor, mely két község, Kerca és Szomoróc 1942-ben történt egyesítésével jött létre.
Kerca először egy 1208-as oklevélben szerepel, mint Kurcite: "villa speculatorum Kurcite" (Kurcite, az őrök faluja), s itt történik említés a Szent Vencelről elnevezett kőtemplomról, amely az "Őrök Földje" és a felsőlendvai uradalom, azaz a mai Kercaszomor és Szerdahely határán állt. A 18. század második felében elpusztult templom helyét a Pusztatemető elnevezésű dombtetőn találjuk meg. A község építészeti emlékei közül feltétlenül figyelmet érdemel az 1877-ben épített szomoróci református harangláb. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templom 1834-ben készült el.

A túrázást kedvelők felkereshetik a magyarszombatfai út közelében, a Haricsa-domb alatt található Malomkertet (esőbeálló, tűzrakóhely), vagy elsétálhatnak Kercaszomor és Bajánsenye közös szőlőhegyére, a Kis-hegyre. A "hegy" legmagasabb pontjáról szép a kilátás.

A falu lakosai megőrizték határ-őrző őseik szellemét, így kerülhetett sor arra a bátor cselekedetre, amelynek ma köszönhetjük Kercaszomor magyarországi illetékességét. 1919 végén Szomorócot megszállták a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai, következő év augusztusában a falu lakosai fegyverrel szálltak szembe a megszállókkal. Így 1922. február 9-én újra hivatalosan is elismerték a falu Magyarországhoz tartozását. Ennek emlékét őrizte meg a falu azzal, hogy a régi - 1877-ben épült - haranglábba felfüggesztett új harang a következő feliratot kapta: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakosság 1922. évében". 2002-ben Kercaszomor elnyerte a Vas Megye Legbátrabb Községe (Communitas Fortissima Comitatus Vas) címet.