Ótemplom

Az egykor Hód-tó partjához közel álló vályogtemplom elé 1713-1714-ben kőtornyot emeltek. A torony a harang elhelyezése mellett védelmi szerepet is betöltött. Innen figyelték az ellenség, az árvíz jöttét, innen észlelték a tüzeket.
A főbejárat fölötti kőtáblán bibliai idézettel a város címerét és a város elöljáróinak neveit helyezték el.
A barokk stílusú templomhajó igazodva a torony építészeti megoldásához, 1721 és 1723 között készült el, kivitelezését Helbing János budai építőmester végezte.
A templom belső berendezését 1731-ben gyulai asztalosok készítették. Az ülőpadokat, az űrasztalát, a szószéket festéssel díszítették, a karzat mennyezetét is fakazetták borították. Felújítására 1892-ben került sor, amikor vasgerendákon és vaslábakon álló karzatot helyeztek el a régi helyébe.
1889-ben, amikor már megszűnt a kőkerítés védelmi szerepe, északi oldalán lebontották, helyébe hamarosan felépült a templombazár. Helyiségeit főként műhelyek és üzletek céljára adták bérbe. A bazársort sajnálatos módon 1961-ben lebontották. A templom becses ereklyéi: 1749-ből való ezüst keresztelő kanna, 1761-ben készült ezüstkehely.
A közelmúltban a templom mellett ásatásokat végeztek a régebbi templom alapjainak feltárására. A közeljövőben a toronyban baktermúzeumot kívánnak létesíteni, a templom körül pedig emlékkertet, ahol neves vásárhelyi emberek emlékét örökítik meg. Itt állítják fel az 1989-es romániai forradalom vásárhelyi mártírjának, Tóth Sándornak a kopjafáját. Visszakerül szentegyháza falához Szőnyi Benjámin halotti epitáfiuma (halottak számára állított feliratos tábla) is.