Eger és környéki természeti érték

Bükki Csillagda

2022 márciusában a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legújabb attrakciója, a Bükki Csillagda csillagászati és természetismereti látogatóközpont.

Barlanglakások

Bélkő-hegy

Betyárbújó - kaptárkő

A turisták, a fürdővendégek és a kirándulók számára is felfedezhetővé válnak az Egerszalók környéki rejtélyes kaptárkövek. Keressék a sétautakat, melyeken eljuthatnak a Betyárbújó kaptárkőhöz, a Menyecske hegyre, és a Kőasszonyhoz, Kőbojtárhoz is.

Bogácsi Horgásztó

Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet

Az 1989-ben létrehozott, 19232 ha területű, alföldi tájvédelmi körzet a bükki patakok és a Tisza folyó által, a mederszabályozás előtt lerakott és hátrahagyott hordalékkúpokon, az elszórt, szél szállította finom löszön kialakult növényzet és állatvilág megmaradt részét védi. A tájvédelmi körzet szikesein gyalogolva olyan érzésünk támad, mintha a Hortobágy rónáin lépdelnénk a szikfoltok és szikpadkák világában. Nem véletlenül nevezik e tájegységet Kis-Hortobágynak is. Megtalálhatók itt az erdősztyepp zóna sziken és löszön kialakult sztyepp-tölgyeseinek, valamint a tölgyesek kiírtása után is megmaradó lösz-sztyepprétek maradványfoltjai. Kiemelt természeti értékek az állatvilágból kerülnek ki. Itt életképes poulációja él még hazánk legnagyobb madarának, a túzoknak és nagy egyedszámban fészkel az egzotikus megjelenésű szalakóta. De a rovarvilága is számos ritkasággal büszkélkedhet e mezőgazdálkodás során kialakult tájnak. Bemutatóhely: Tájház- Természetvédelmi és Kultúrtörténeti Kiálítás.

Damasa szakadék

Bánhorváti határában található az ország egyedülálló földtani felszínalaktani érdekessége a Damasa-szakadék, mely a miocén kori, vulkáni eredetű andezit agglomerátum kőzeten jött létre.

De la Motte Kastély

A de la Motte kastély a magyar kastélyépítés miniatűr remeke, késő barokk, copf stílusban épült 1774-78 között.

Egerbaktai tőzegmohás láptavak

Míg a mocsarak hazánkban csaknem minden állóvíz parti részén és a folyók ártéri területén is megtalálhatók, a lápok könnyen összeszámolhatók, összes kiterjedése is mindössze néhány száz hektár. Miután e területek a letűnt évezredek növényzetének néhány túlélő képviselőjét őrzik, szigorú védelmük szükségessé vált. Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan.

Érsekkert

A parkot keletről az Eger patak határolja, partján sétány és kerékpárút húzódik.

Fátyolvízesés

A karsztforrásokból eredő patakok vizéből lerakódott mésztufa érdekes lépcsőszerű képződményt hozott létre, melyen a fátyolosan lezúduló tiszta víz, csodálatos látványt nyújt.

Felsőtárkányi tó

A Szikla-forrás vizét tóvá duzzasztották. A tó környéke festői szépségű és kedvelt pihenőhely. Az itt felállított szabadtéri színpad kulturális rendezvényeknek ad helyet. A bővizű sziklaforrás vizét már a XVIII. században tóvá duzzasztották. A tó környéke szépen parkosított, kedvelt kirándulóhely. Három tanösvény csomópontja található itt, a parton szabadtéri színpadot hoztak létre, és a tó közeléből indul a felsőtárkányi erdei kisvasút.

Hőforrás, sódomb

Egerszalók, Hőforrás, sódomb a falu igazi nevezetessége a község déli részén A 410m mélyről feltörő hévízforrás víze 65-68°C.

Istállóskői ősemberbarlang

Kaptárkövek

A kaptárkövek rejtélye kulturtörténeti emlék. A Bükkalja különlegesen szép sziklavonulatinak oldalába valaha fülkéket faragott az ember. Ezek és a sziklafelületeken látható egyéb faragványok, csatornák, lyukak, kőüstök szerepéről, a fülkékhez fűződő tevékenységről, valamint a kaptárkövek által megjelenített archaikus kőkultúra korról, eredetéről, létrehozóiról elrétő elképzelések, egymásnak ellentmondó tudományos feltevések születtek. A térség legnagyobb kaptárköve a 15 m magas "Királyszéke".

Kaptárkövek

Kerecsendi erdő Természetvédelmi Terület

A történelem telis-tele van titkokkal, és az egyik aprócska titka az, hogy miképp tudott fennmaradni ez az alig több mint százhektáros kis erdőfolt, itt ezen az igen termékeny löszvidéken. Ezt a területet az Északi-középhegység déli lábainál húzódó övet már a történelem előtti időktől művelésbe fogta az ember, és lassan teljesen kiirtotta az útjában álló tatárjuharos lösztölgyest, e vidék eredeti társulását. Térképek szerint a legutolsó erdőket a 19. században vágták ki, hogy helyükön búzát termesszenek. Lehet, hogy ennek a kis erdőfoltnak az volt a szerencséje, hogy tulajdonosa az egri érsekség volt. A délkelet-európai elterjedésű és egykor az Alföldön nagy területeken elterjedt tatárjuharos lösztölgyes társulásnak ez a táj az északi határa, már csak ezért is értékes ez a maradványerdő. Különös érdekessége, hogy a molyhos tölgyek között általában cserjeszintet alkotó tatárjuhar itt délceg fává nő, és a mezei juharral és szillel szépen fejlett második koronaszintet alkot. A mészben gazdag löszön védett növények sokasága él. Jól érzi magát a ritka, alig egy méterre megnövő törpemandula is, amely virágzás idején valóban lenyűgöző látvány. Egy szinttel lejjebb ereszkedve, a gyepszinten odvas keltike, tavaszi hérics, erdei gyöngyköles stb. díszíti az erdőt. A kerecsendi tölgyeserdő állatvilága is gazdag, hisz közel s távol nincs más menedéke madárnak és vadnak, mint ez a szigeterdő.

Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet

Védetté nyilvánítás: 1990 Terület: 6083,9 ha A tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza által közrefogott öblözet morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított síkságát foglalja magában. A Tisza és a Takta korábbi folyómedreinek hosszúkás mélyedéseiben jelenleg mocsarak vannak, amelyek kiterjedése mintegy 2000 ha. A mocsarak rendszeres vízutánpótlása a XIX. század közepén végrehajtott folyószabályozási munkálatok következtében szűnt meg. A növényzet mai képére a területen évezredekig kanyargó folyók hatása, majd a középkortól kezdődő erdőirtások és legeltető-kaszáló állattartó tevékenység, valamint a XIXXX. századi vízrendezési munkálatok hatottak. A legjellemzőbb élőhelyek a régi folyómeder-maradványokban kialakult, a mocsarak vizeit borító hínártársulások, a vízparti nádasok, illetve az ezeket övező fűzlápok, fűzcserjések. A löszpusztagyepek csak szórványosan fordulnak elő, az övzátonyok tetején, sztyeppesedő réti talajon találjuk a védett dunai szegfüvet és réti iszalagot. A puhafaligetek egyes mocsarak szegélyében, illetve a folyók hullámterében maradtak meg. A magasártéri keményfaligetek a legjobban átalakított élőhelyek, helyükön ma jobbára szántók és idegen fajokból álló faültetvények találhatók. A kubikgödrök partjain, a múlt század második felében épített gátak előterében az eredeti galériaerdőkhöz hasonló állományú telepített tölgyesek találhatók. A tájvédelmi körzetben számos jellegzetes Tisza menti, védendő fajnak van jelentős állománya, így például a sulyomnak, a rucaürömnek, a debreceni tormának, a nyári tőzikének, a nádi boglárkának és a tiszaparti margitvirágnak. A holtágak, morotvák (pl. Kerek-tó, Görbe-tó, Hímes-tó, Emberes) hínárnövényei közül megemlítendő a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a kolokán és a közönséges rence. A holtágak úszólápjai és azok füzes szegélye rejtegeti a védett gyilkos csomorikát, tőzegpáfrányt, szálkás pajzsikát és villás sást. A szerencsés vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik ártéri mocsár- és kaszálórétekben, melyek flórája a rendszeres kaszálás miatt igen gazdag. Itt él a kétsoros sás, a kornistárnics, az elegáns kosbor, a gyíkhagyma, az őszi kikerics, a mocsári aggófű, a csikorgófű és a mocsári lednek. Az ízeltlábúak közül a kérészek rendjébe tartozó tiszavirág a június második felében százezres nagyságrendben lepi el a Tisza vizét. A bogarak képviselői közül védett faj az aranypettyes bábrabló, az érdes futrinka és a mezei futrinka. Nyári estéken találkozhat az ember a hatalmas zúgással repülő óriás csíkbogár példányaival. Az öreg kubikerdők, keményfaligetek védett bogárlakói a szarvasbogarak, az orrszarvú bogarak és a nagy hőscincérek. A nappali lepkék közül jelentős számban fordul elő a puhafaligetekben és a bokorfüzesekben a kis színjátszó lepke, a keményfaligetekben a díszes tarkalepke. A mocsári kutyatejjel tarkított mocsarakban él a rendkívül ritka mocsári szitkár. A tájvédelmi körzet vizeiben előfordul a védett réti- és vágócsík, a lápi póc, újra betelepedett az őshonos compó, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg. A vizes, nedves élőhelyeken a tarajos és a pettyes gőte egyaránt előfordul. A mocsarak jelentős szaporodóhelyei a békáknak és a mocsári teknősnek. A tájvédelmi körzet védetté nyilvánítását leginkább madárvilága miatt kezdeményezték akkoriban itt volt az ország egyik legnagyobb gémtelepe. Az 1990-es évek közepétől a mocsarak rendszeres kiszáradása miatt a vizekhez kötődő madarak faj- és egyedszáma erősen lecsökkent. A kedvezőtlen folyamatot a 2003-ban kezdődött élőhely-rehabilitációs munkálatok állították meg. Napjainkban ismét nagy számban költenek a nagy kócsagok és a vörösgémek, visszatértek a kiskócsagok, a selyemgémek és a bakcsók. A ragadozó madarak közül a területen leggyakrabban a barna rétihéja figyelhető meg, a legértékesebb fészkelő a kerecsensólyom. A kaszálóréteken a tájrehabilitáció következtében újra megjelent a haris. A kerecsensólyom és parlagi sas kedvenc táplálékául szolgáló ürge a rövidfüvű legelőkön fordul elő. A csatornák vizében a legnagyobb szárazság idején is meg-megjelentek a vidra egyedei, talán az elmúlt generációk génjeikben rögzült emlékei alapján, a hajdani halbőségre emlékezve. A kesznyéteni Szamárháti tanyán őshonos állatok (ma-gyar szürke szarvasmarha, rackajuh, házi bivaly, mangalica sertés) állománya tekinthető meg. A tanya mellett található a tájvédelmi körzet látogatóközpontja, ahol a területet felkeresők információkat kaphatnak a termé-szeti értékekről, az aktuális látnivalókról. Az épülethez szervesen illeszkedik egy tanösvény, amely a központtól indul, és oda vezeti vissza a látogatókat.

Lak-völgyi tó

A Lak-völgyi tó Bélapátfalván igazi szabadidő-paradicsom. A tó körüli rétek kiválóan alkalmasak sportolásra, játékra, vannak kijelölt tűzrakó helyek szallonasütéshez vagy bográcsozáshoz, elsétálhatunk tiszta vízért a Lóczi forráshoz, kempingezhetünk, horgászhatunk, hegyikerékpározhatunk, vagy csak leheveredhetünk a fűbe, élvezhetjük a tó által sugárzott nyugalmat és gyönyörködhetünk a környező fákban és a föléjük magasodó Bél-kő szikláiban. Érdemes tenni egy félnapos kirándulást a Szalajka-völgybe.

Lázbérci Tájvédelmi Körzet

Mihalovics Bánya

Az 1900-as évek első felében már ismert volt a határában lévő palakő- és márvány-előfordulás is, de a lelőhelyet nem tárták fel. A Mihalovics-féle bányát 1982-ben nyilvánították védetté. A község belterületén található a geológusok előtt jól ismert kőbánya. A bányafal rétegvonalai, törésvonalai már messziről felhívják magukra az arra járók figyelmét. A felső perm korban keletkezett fekete mészkő (bitumen tartalma miatt) a bánya egyik nevezetessége. A szénfekete követ az egri építkezéseken gyakran használták lábazati kőnek. Másik geológiai érdekesség, hogy a mészkő közé agyagpala ékelődött. A kövületekben igen gazdag mészkő leleteit Schréter Zoltán és Legányi Ferenc természettudósok dolgozták fel. A közelben található a kettes és hármas számú vasúti bevágás. Ez már nem védett terület, de a csigák, kagylók, korallok, tengeri sünök 300 millió éves maradványai még ma is sok érdekes látnivalót nyújtanak.

MME Túzok és Információs Központ

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1974-ben alapított, kiemelten közhasznú szervezet. Az MME politikától független társadalmi szervezet, amelynek fő célja a természet - ezen belül elsősorban a madarak - védelmének társadalmi támogatá

Nagy-egedi növénytársulás

Molyhos tölgy, cserszömörce, parókafa, vadrózsafajok, erdei szellőrózsa.

Noé szőlője

A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a település egyik legfontosabb legendája kötődik hozzá. A hagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlős-domb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosarai-kat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon.

Nyírjes-tó