Dombóvári bohózat - bohózat Dombóváron

Dombóvár a Dél-Dunántúl közepén, Tolna, Baranya és Somogy megye találkozásánál, Tolna megye délnyugati csücskében helyezkedik el, déli határai mentén folyik a Kapos folyó. A kistérségi központ város vonzáskörzete túlterjed a megyehatárokon.

A város körzetében több tájegység találkozik: idáig nyúlik a Külső-Somogyi-dombság déli része, a város egyes területei a Kapos-völgyben fekszenek, a Szőlőhegy a zselici dombok alján helyezkedik el, és a város közelében húzódnak kelet felől a Tolnai-Hegyhát és a Völgység dombsorai.

Dél-Dunántúl kiemelt vasúti csomópontja.

A Budapest-Pécs és a Budapest-Kaposvár-Gyékényes fővonalak csatlakozási, illetve elágazási pontja. A mai Dombóvár környéke kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezett az ember megtelepedéséhez, s az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről Győrbe és Óbudára, a rómaiak jelenlétét ugyancsak sok lelet bizonyítja. Az V. század idején eltűnt város: Iovia is a környéken lehetett.

A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak itt, valószínűleg szláv eredetű a város nevének előtagja, a Dombó szó, ami származhat a dombu "tölgy" jelentésű szóból. A környék hamar benépesült, ezt bizonyítják a feltárt honfoglalás-kori sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt téglából épült vártorony, ami a 12. században már állt. Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai, amit ma Gólyavárként emlegetnek.

A török hódoltság idején a koppányi szandzsák egyik kerületének (nahije) központja, s a török állandó katonaságot tartott benne. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták, mára csak két falcsonk látható belőle.

Mint Tolna megye területének környező részeit, Dombóvárt is herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak Dombóvár életében. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba. Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány vonal, majd folytatódott a Dombóvár-Bátaszék- Baja, a Budapest-Pécs, a Dombóvár-Veszprém vonal építésével. 1908-ra Dombóvár előnyös közlekedési helyzetbe került, s ez hatott az ipar fejlődésére is. Az addig mezőgazdasági jellegű településen megjelent a polgárság, s néhány évtized alatt a környék közlekedési,ipari és kereskedelmi központja lett.

1970. április 1-jén Dombóvárt várossá nyilvánították, ami újabb lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek. Áruház, szálloda, művelődési ház, új iskolák épültek, torna-és sportcsarnokok létesültek. 1973-ban kezdődött Dombóvár legfőbb idegenforgalmi vonzerejének, Gunarasnak a termál-, és gyógyfürdőnek az építése.
Megközelítés: A 61-es út mentén fekvő Dombóvár vonattal a Budapest - Pusztaszabolcs - Pécs, a Budapest - Dombóvár - Gyékényes, a Komló - Dombóvár, a Lepsény - Dombóvár és a Baja - Bátaszék - Dombóvár vonalon érhető el.