Balatonkenesei természeti érték

Kenese - amely 1909-ben kapta a Balaton előnevet - Magyarország egyik legrégebbi települése, már a tihanyi apátság alapítólevelében említik. Történelmi emlékei mellett a környék természetvédelmi területei is érdekesek.

A falu 1991-ben ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját. A régészeti leletek szerint azonban ez a terület ennél jóval régebben is lakott volt, hiszen a neolitikumból származó emlékeket, sőt római kori építményeket is találtak itt a régészek. Kenesén országgyűlést is tartottak 1532-ben. Később a törökök többször felégették.

A helyi legenda szerint a Rákóczi szabadságharc idején itt járt Rákóczi fejedelem a mai akarattyai községrészen álló (időközben kipusztult) szilfához kötötte a lovát, amikor kihirdette az ország akaratát. A népi etimológia szerint innen származik a település neve: Akarattya. A Rákóczi fája egyébként valamikor a megyehatárt is jelölte.

A település első hajóhídja 1846-ban épült. Az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy gőzös útja 1846 októberében először ide vezetett. A falu jellegzetes népi építészeti emlékeket őriz, ilyen az 1857-ben épült népies barokk stílusú, emeletes tornácos ház, az egykori csárda. Először itt őrizték a község helytörténeti gyűjteményét, mely ma a Falumúzeumban tekinthető meg.

Az M7-es autópályáról - Budapest felől - Lepsény után a 71-es útra letérve érhető el Balatonkenese. Vonattal a Székesfehérvár-Tapolca vonalon közelíthető meg, külön állomása van a nagyközségnek és az üdülőtelepnek is.