utazzitthon.hu
Keresés…
Nincs találat
Keresés…

Bakonybél bemutatása

Bővebben a helyről

Szent István által idetelepített Benedek-rendi apátsággal kezdődött a története. Kolostora, amely sokáig független volt, a XIII. század végén leégett. Helyreállították, de a török dúlás során újra elpusztult. Bél (ekkor még így hívták) lakatlanná vált. Az új lakosság betelepítése a XVIII. században kezdődött. 1851-tõl kőedényüzem működött a faluban, Somhegypusztán pedig üveghuta.

A környéken eredő bővizű források sokasága víznyerő forrása volt egykoron az itt élő lakosoknak, erdei munkásoknak, most pedig a turisták meríthetik meg poharukat, és felfrissülve a kristálytiszta víztől folytathatják barangolásukat.

A Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet természeti értékeivel történő ismerkedést segíti a Boroszlán tanösvény. Ezen kívül számos jelzett túraútvonal is keresztülhalad Bakonybélen, kisebb-nagyobb kirándulásokra hívva a csendre, nyugalomra, vagy aktív kikapcsolódásra vágyókat és a természet szerelmeseit.

A csodálatos természeti környezet és gazdag helytörténeti értékei tették kedvelt kiránduló központtá a települést.

22 találat

Szent Mauríciusz Plébániatemplom

Bakonybél

1018-ban Szent István király alapított monostort Szent Günther szerzetes javaslatára a Bakony kies völgyében, a mai Bakonybél környékén. E területen remetéskedett Imre herceg tanítása után Szent Gellért is. A középkori templom formájáról, méretéről semmit nem tudunk, azt csak néhány oklevél említi. A monostor azonban fontos kulturális és közigazgatási központ lett. A ma is álló templom alapkövét 1750-ben rakták le, felszentelésére 1754-ben került sor, melyet Sajghó Benedek pannonhalmi főapát végzett nagyobb papi segédlettel. A templom teteje, a monostor és a falu 130 háza azonban 1780. július 30.-án, egy vasárnapi napon keletkezett tűzvészben (egyesek szerint szándékos gyújtogatás következtében) teljesen leégett, majd a tető nélküli templomot a falakat és a boltozatot egy roppant zápor augusztus 21.-én teljesen eláztatta, az épület életveszélyessé vált. A felújítási munkálatokkal csak 1782 novemberében lettek kész. Az épület külső formája, (melyet az 1758-ban készült oltárképen megörökítettek), az évszázadok folyamán nem sokat változott. Az épület belső kialakítása meglehetősen egyszerű. Legfőbb dísze a Polinger (Pohlinger) Ignác pápai festő által 1758-ra elkészült főoltár. A kompozíció három részre osztott. A kép alján az alapító Szent István és Boldog Gizella királyné térdel, kezükkel a béli monostor és a templom épületére mutatnak. A középső mezőben, a felhőkön Szent Mauríciusz, a templom védőszentje áll dárdával és zászlóval a kezében, mögötte katonái, vértanútársai sorakoznak. Az oltár legfelső részében Szűz Máriának a mennyek királynéjává koronázását látjuk. Az oltárkép két oldalán Szent László király és Szent Imre herceg szobra áll, az oszlop talapzatán pedig a négy evangelista ül. A főhajó két oldalán egy-egy mellékoltár épült. Tőle balra a Mária-oltár, amelynek festményén Szűz Mária látható, amint lábával a bűnt jelképező kígyó fejére tapos. A másik oldalon a rendalapító Nursiai Szent Benedek alakja áll, kezében tartva a rend szabályzatát, a Regulát. A hajó jobboldali falán függő festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor István király és Gizella királyné Szent Gellértre bízza Imre herceg nevelését. Kropp Frigyes győri festő műve. A hajó baj oldali falának utolsó képe a leghíresebb, id. Dorffmeister István alkotása 1779-ből. A Szent Család Jeruzsálemből Názáretbe való visszatérését ábrázolja. A szószék 1760-ban készült el, a műemlék orgona pedig 1822-től néhány évvel ezelőttig szolgálta a templomi liturgiát.

Templom

Tájház

Bakonybél

A Fő utca középső szakaszán szembeötlő a barokkosan ívelt kapuval összekötött két épület. A jellegzetes bakonyi háztípust képviselő bakonybéli Tájház műemlék. Egy 1857-ben készült térkép már jelöli. A kisebbik ház eredetileg három osztatú, szabad kéményes épület volt, amely elé 1895-ben egy üzlethelyiséget emeltek. A bolt mögött, az udvar felé haladva volt a lakószoba, amely a füstös konyhából nyílt, majd a kamra. A konyhát szinte teljesen betölti a téglából rakott kemence, amelynek füstje a helyiség szabad kéményén és részben az ajtónyíláson keresztültávozott. A füstnyílás kitűnő húsfüstölő is volt. A nagyobbik épület legfőbb dísze az ívelt, oszlopos tornác, a gádor. A folyosó eredetileg bolthajtásos volt, azonban a 20. század elején a tulajdonosok síkfedéssel cserélték föl. Konyhája is füstös konyha lehetett, a jelenlegi tűzhelyet és kéményt a család saját igényének megfelelően alakította át. Az utcai szobában a fiatal házasok, a gazda fia és menye lakott a családjával. A hátsó szobát az öregek használták. A gádor alól nyílt az istálló, amelyben lovakat és teheneket egyaránt tartottak. Itt jelenleg a hagyományos bakonybéli faműves mesterséget bemutató kiállítás látható. A tornác végén lépcsősor vezet a boltíves pincébe, amely elsősorban terménytárolásra szolgált. Az udvar végében áll a környéken egyedüliként meg-maradt, kiugró előrésszel épült úgynevezett torkospajta.

Múzeum

22 találat a térképen ebből az oldalból