Tarcali borút és borvidék

Tarcal a Zempléni hegység legdélibb peremén fekvő honfoglalás kori település.
A falu első hiteles említése egy 1278-ban kelt oklevél, melyet IV. (Kun) László készíttetett, s benne fiának, Tamás comesnek adományozta Luch (Tiszalúc) és Torchol (Tarcal) nevű földjeit. A legnagyobb becsben tartott dokumentum egy 1517-ben íródott urbarium, melyben már mezővárosként (oppidum Tharczal) szerepel a falu. 1562-ben a mind jobban megerősödő református egyház zsinatot tartott a városban, melynek eredménye az ún. tarcal-tordai hitvallás lett.
A Rákóczi-szabadságharc előzményeként kitört felkelés Tarcalról indult el. A község építészeti emlékei nagyrészt a Rákóczi családhoz, majd a birtokok elkobzása után a Korona-uradalomhoz fűződnek.
Hangulatos mezővárosi jellegével, csodálatos geológiai képződményeivel, a természetvédelmi területen fellelhető növény- és állat ritkaságaival, téli és nyári sportolási, turisztikai adottságaival feltétlenül érdemes arra, hogy hozzátartozóival, barátaival felkeresse.

A világhírű Tokaj-hegyaljai borvidék talán legkiválóbb szőlő- és bortermelő helye. Már a honfoglaláskor ideérkező őseink is találtak szőlőt Tarcalon. Az első írásos feljegyzések 1072- ből származnak a szőlőművelésről és borkészítésről. A szőlő- és borkultúra virágkorát a XVI. században élte. A település 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett. Tokaj-Hegyalja az egyetlen olyan magyarországi borvidék, ahol földrajzi eredetjelöléssel bíró bor terem.