Beremendi műemlék

1956-os emlékmű

köztéri szobor

Adam Dragosavljevic nyelvújító szobra

1800-ban Beremenden született tanító, nyelvész. Különböző helyeken tanult, mint Beremend, Kisvalud (Branjina), Kácsfalu (Jagodnjak), Harsány. 1817-től 1819-ig Zomborban (Sombor) járt iskolába, ahol tanárait is meglepte "a szerb nyelv dialektusairól" szóló diplomamunkájával. A latin és német nyelv területén is jártasságot szerzett. Siklóson tanított 1823-tól 1827-ig, Mohácson pedig 1827-től 1830-ig. Megszakítva oktatói munkáját jegyzőként és titkárként is dolgozott a belgrádi bíróságon, majd iskolaigazgató Sidben. 1862-ben Opatovacon halt meg.

Barta Lajos Mellszobra

Barta Lajos Kistapolcán született 1878-ban. Apja falusi kocsmáros volt. Joghallgató majd újságíró Pécsett, Mohácson, Budapesten, Kassán. Antifeudális, radikális, háborúellenes, szocialista író, újságíró. Első Drámáját (Parasztok) 1911 földosztást követelő mondanivalój amiatt a második előadása után betiltották. Gyermekkorának világa ihlette későbbi művészetét paraszti, kispolgári világ jellemzőivel. Irodalompolitikai szerepet vállalt a Tanácsköztaársaság idején. 1919 őszétől börtönben volt, majd emigrációban élt Berlinben, Bécsben. 1929-33-ban szerkesztette az Új Szót, együttműködött a Sarlóval, továbbá magyar és nemzetközi szocialista, kommunista és proletárirodalmi szervezetekkel. 1956-ban Kossuth-díjat kapott.

Déli Pont

Az ország legdélibb pontja (déli pont D) Beremendtől dél-nyugatra található, a Beremend - Kásád közút mellett. Jelenleg egy kopjafa áll itt jelzésként.

I. világháborús emlékmű

Az első világháború idején 68 beremendi katona vesztette életét. A hősi halottak emlékére a háború után fákat ültettek, majd maradandó, egy magyar kardot ábrázoló emlékművet is emeltek 1930-ban.

II. világháborús emlékmű

Köztéri szobor

II. világháborús jugoszláv emlékpark

Obersovszky Gyula emléktábla

1927. január 1-én született Pécsett. Író, költő, újságíró. 1946-tól a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1950-től a Hajdú-Bihari Néplap munkatársa, a Dongó c. szatirikus lap szerkesztője, a Dongó színpad egyik alapítója. 1954-55-ben a MÚOSZ kulturális szakosztályának vezetőségi tagja. 1956 őszén több újságnak dolgozott, az Igazság és az Életünk c. lapok alapítója. 1956 végén letartóztatták, 1957-ben halálra ítélték, de a nemzetközi tiltakozás megmentette az életét. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967-1989 között a sportfogadás főszerkesztője, lírai írásai Oby Gyula néven jelentek meg itthon és külföldön. 1991-től az újrainduló Igazság, majd az Életünk c. lapok főszerkesztője, valamint írja, szerkeszti a Vagyok c. társadalmi és irodalmi folyóiratot. Főbb díjai: Nagy Imre-emlékplakett (1994), Aranytoll (1996), Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1999). (Új magyar irodalmi lexikon)

Szoborpark