Balatonakarattyai templom

A rómaiak is kedvelték a Balatont. Akarattyán a zsidótemető fölött találtak rómaikori sírokat. Hadi útjuk egyik elágazása vezetett Fűzfő - Kenese - Akarattya - Siófok - Balatonkiliti - Pécs felé. A rómaiakat a népvándorlók űzték el. A hunok, gótok, avarok itt tartozkodásának emlékét örzi a Veszprémi Múzeum. Géza fejedelem 990 körül a veszprémvölgyi apácakolostornak adományozta Knésa, Csitteny, Máma, Sándor falvakat. 1109-ben Kálmán király egy peres ügyben felbontja az eredeti görög nyelvű okiratot és ebből tudhatjuk meg, hogy a falvak lakói udvarnok sorban éltek, földjük közös neve: Terra Akaratia. Földrajzi névként találkozunk: Csiteny heggyel, Matacs erdővel, Sándor dűlővel, Máma tetővel. II. Ferdinánd 1639-ben Kenesét, Mámát, Sándort a györi jezsuitáknak adta. 1773-tól a Vörösberényi Katholikus Tanulmányi Alapé volt a terület.
Jelenleg Balatonakarattya részönkormányzat. A település múltját és jelenét a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület jelenti. 1828-ban az egyesület alapítói alakították ki a települést. A szocialista rendszerben Balatonkeneséhez csatolták. 1989-ben a feloszlatott egyesület újraalakult. 2005-ben az üdülőtulajdonosok és a lakók nyomására részönkormányzatot hoztak létre a településen. Az egyesület azóta is következetesen kiáll a település érdekeiért.
A település nevezetes arról, hogy a területétől egészen Balatonkeneséig a Balaton magaspartján jelentős tömegmozgások (suvadások) léptek, lépnek fel. A település középpontjában állt a több mint 400 éves Rákóczi-szilfa. Ez a fa jelölte egykor Zala és Somogy vármegyék határát a tavon halászóknak. A fa, amelyhez a legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte, 1968-ban száradásnak indult, utoljára 1987-ben zöldellt ki. A kidőlt fa ma emlékmű.