Apátistvánfalva bemutatása

A község egész területe az Alpok-aljai dombságon helyezkedik el, 270-, és 340m közötti tengerszint feletti magasságban. Közvetlen társközségei Orfalu és Kétvölgy községek, mely települések többnyire magukon hordozzák községünk kapcsán leírt földrajzi, építészeti és egyéb jellemzőket.
Apátistvánfalva és környéke vizes völgyekben és forrásokban igen gazdag. Legismertebb vízfolyása a településtől délre eredő, az egész községet átszelő Hársas-patak, mely a gyönyörű erdő övezte környezetben található Hársas-víztározót táplálja, mely a környék legkedveltebb pihenőhelye.
A vidék egyedülálló létesítménye a "Tóka", mely 2-3 méter mély kb. 2 méter széles gödör, ami az esővízből töltődik fel, és a vízzáró agyagréteg nem engedi a vizet elfolyni, melyet a korábbi évtizedekben leginkább állatok itatására használtak az itt lakók.
A község arculata teljesen egyedülálló település szerkezetet mutat. Külterületén és belterületén egyaránt megtalálhatók az egykori hatalmas erdők foltjai, mert a bükkösök és lucfenyvesek többsége magántulajdonban maradtak. A gazdák ezeket féltő gonddal kezelték, úgynevezett szálaló gazdálkodást folytatva termelték ki a fákat.
A mai napig megmaradtak a csodálatos kaszálórétek, mely igen ritka és értékes tavaszi növénye a zergeboglár egyik alfaja. Különlegességnek számít a rózsaszín virágú sömöröskosbor, a lilavirágú, széles levelű ujjaskosbor, valamint az országos viszonylatban is ritka előfordulású, struccpáfrány sokszor embermagasságúra megnövő példányai.
A háborítatlan tiszta levegőjű természeti környezetben igen változatos az állatvilág is, a kis és nagyvadak mellett értékes fészkelő madaraink a fekete gólya, a darázsölyv, a haris, a kék galamb, a keresztcsőrű, a süvöltő és a tüzes fejű királyka.
Mindezek mellett Magyarország leggazdagabb lepkefaunája él itt, valamint község és térsége az ország egyik gombákban leggazdagabb területe.
Apátistvánfalva kül- és belterülete 1978. óta szigorúan védett. 2002 március óta az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik.