Kalmus Felicián - A Tél meséje

Van az évnek néhány hete, amikor egy kicsit mindannyian szeretnénk hinni a mesékben.

Amikor korábban gyújtunk fényt, fahéj- és fenyőillat költözik az otthonokba, előkerülnek a régi történetek, és valahogy fontosabbá válik együtt lenni. Talán azért szeretjük annyira az adventet, mert miközben odakint egyre hosszabbak és hidegebbek az éjszakák, mi éppen az ellenkezőjét keressük: fényt, melegséget, szépséget és egymás közelségét.

A Tél meséjében Felicián ezt az érzést fogalmazza zenébe.

Kalmus Felicián adventi koncertjén a cselló mesél. Hol egy ismerős karácsonyi dallam idézi fel a régi ünnepeket, hol egy klasszikus zenei ív rajzolja meg a tél jeges szépségét, máskor játékosság és felhőtlen jókedv költözik a színpadra.

A műsorban Felicián legszebb karácsonyi feldolgozásai és saját zenei világának darabjai találkoznak. Múlt és jelen, klasszikus és modern hangzás fonódik össze – zongorával és a Kalmus Vonósnégyes gazdag vonóshangzásával –, miközben minden dal ugyanannak a történetnek egy újabb fejezetét meséli el.

Ezen az estén a tél a legszebb arcát mutatja.

Van benne gyertyafény és jeges ragyogás, meghittség és nevetés, emlékezés és várakozás. Mindaz, amitől az advent több lesz néhány hétnél a naptárban – és amiből talán szeretnénk egy keveset magunkkal vinni akkorra is, amikor az ünnepi fények már kialszanak.

Egy este, amikor megállhatunk egy kicsit az ünnep előtti rohanásban, és hagyhatjuk, hogy a zene meséljen helyettünk.