Mohácsi requiem – ősbemutató (Mohács 500)

A Mohácsi requiem , mint minden gyászmise, egyszerre emlékezés és tiszteletadás az elhunytak előtt, valamint bátorítás az élőknek. Tóth Péter művében a latin liturgia állandó textusai mellett helyet kaptak a változó részek közül a Si ambulem, Sicut cerus, Domine Jesu Christe, Lux aeterna szövegek, valamint népdalok és népi imádságok Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből, egy részlet a Peer kódexből és a magyar irodalom a témához kapcsolódó versei. A mű zárószakaszában mozaikszerűen tűnnek fel a magyar kultúrtörténet legfontosabb verssorai, hogy a mű a Himnusz befejező szakaszába torkolljon: Bal sors akit régen tép/Hozz rá víg esztendőt/Megbünhödte már e nép/A multat s jövendőt!

„Nem akkor vesztettél, amikor kiütnek, hanem akkor, amikor nem állsz fel.”

Egészen izgalmas és egyben megrendítő tartalmakat ismerhetünk meg a szakemberek kutatásai alapján! „Mohács” sokáig a vereség, az elhibázott döntések és a nemzeti tragédia történeteként élt a köztudatban. A legújabb kutatások azonban összetettebb és árnyaltabb képet rajzolnak, sőt, a helytállás képét: a mohácsi vereséget nem a magyar haderő elmaradottsága vagy a belső széthúzás, hanem az oszmán hadsereg hatalmas túlereje okozta, a csata egy többnemzetiségű közép-európai hadsereg kényszerű vállalása volt. Az új megközelítés nem a vereség tagadása, de a történelmi helytállás, a felelősség és a korabeli lehetőségek újragondolására ad lehetőséget. A vereség története mögött egyre több konkrét esemény és emberi sors válik megismerhetővé.

A Mohács 500 kutatási programban Varga Szabolcs történész és a vele együtt dolgozó kutatók – köztük régészek és más történészek – munkája nyomán a csata körülményeire és történelmi összefüggéseire is a korábbi leegyszerűsítéseket meghaladó, sokoldalúbb megközelítéssel tekinthetünk.

A régészet és az antropológia, illetve a történettudomány is új részletekkel gazdagítja a mohácsi csatáról alkotott képünket. A munkában meghatározó szerepet vállalnak a pécsi Janus Pannonius Múzeum dr. Bertók Gábor régész vezette kutatóprogram munkatársai is, természetesen az ország számos kiváló intézménye és szakembergárdája mellett.

Hogyan dolgozza fel mindezt a zeneművészet eszközeivel Tóth Péter zeneszerző, érdemes művész, egyetemi tanszékvezető, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a zeneművészeti tagozatának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Zeneelmélet tanszékének vezetője?