Főoldal Egész ország Észak-Magyarország Eger és környéke Ózd Felfedezés

Ózdi programok

Bővebben a helyről

Ózd város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, az Ózdi járás központja, a megyeszékhely után a megye legnépesebb városa.

Elnevezése az úz népnévből ered. Az úzok a türkökkel rokon nép volt, akik a 11. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken éltek. Szétszóródtak, egy részük ebbe a völgybe került, és ebből a névből alakult ki – a „d” kicsinyítő képző hozzáadásával – az Ózd név.

A környék az őskor óta lakott terület. A település nevét tartalmazó első hiteles írásos emlék 1272-ből való. A település a 13. század végétől lassú növekedésnek indult, de még sokáig kis községe volt Borsod vármegyének.

A város mai területén a 20. század elején még hét másik község is volt Ózdon kívül. 1940-ben kebelezte be Ózd Bolyok és Sajóvárkony községeket, majd 1949-ben nyerte el a városi rangot. A további öt települést (Center, Hodoscsépány, Susa, Szentsimon és Uraj) 1978-ban csatolták Ózdhoz. 1999-ben a város egy része, Farkaslyuk önálló községgé alakult.

Iparvárossá alakulását a környék gazdag szénlelőhelyeinek köszönheti. A vasgyártás a 19. század második felében indult el, de igazi iparvárossá a szocialista évtizedek alatt vált a város, amikor Miskolc, Kazincbarcika és Tiszaújváros mellett a borsodi iparvidék egyik meghatározó településévé fejlesztették.

A rendszerváltás után nehézipari jelentősége csökkent. Ez is hozzájárult a térség egyik legégetőbb problémájához, a munkanélküliséghez.

Az ózdi vaskohászat emlékei – a helyiek nyelvében „a gyár” és a hozzá kapcsolódó munkáskolóniák – 2005 óta műemléki jelentőségű terület (MJT).[3]

Az 1990-es évek elejével elkezdődő munkanélküliség megnehezítette a város megélhetését. Sok ember ment nyugatra a megélhetés reményében. Lassan a kohászati termelés is visszaszorult, és ezzel több mint 5000 ember lett munkanélküli.

Látnivalók:

Kaszinó. A gyári tisztségviselők számára 1884-ben, egy Jedech nevű építész tervei alapján épült neoreneszánsz stílusban.
Városi múzeum. Helytörténeti gyűjtemény, a vasgyártás története, 19. századi kézműves kultúra, ásványgyűjtemény.
Ipari skanzen. Egy szabadtéri műszaki skanzen.
Ív úti római katolikus templom. A Szent Kereszt felmagasztalására felszentelve. 1891-től 1893-ig épült Szvoboda Jakab salgótarjáni építőmester kivitelezésében. Oltárképét Sajósy Alajos festette.
Szentsimoni római katolikus templom. Szent Simon és Szent Júdás tiszteletére szentelték fel Szentsimonban. A 13. századi román stílusú templomot a 14–15. században gótikus stílusúra építették át. A templomhajó falképe 1423-ban készült. 1650-ben készült a festett kazettás famennyezete, orgonája 1720 körüli, az orgonakarzat 1750-ben készült.
Sajóvárkonyi római katolikus templom. Szent Miklós a védőszentje. 13. századi eredetű, de mai alakja az 1780 körüli, copfstílusú átalakítás eredménye. Barokk főoltára a 18. században készült.
Bolyok városrész. Rózsafüzér Királynéja templom és plébánia.
Uraj. Szeplőtelen fogantatás-templom. Gótikus, 15. századi eredetű. A 19. században és a 20. században átalakították. Festett famennyezete 1733-ban készült. A 18. századi fa Nepomuki Szent János szobra értékes emléke a templomnak.
Hodoscsépányi Keresztelő Szent János templom. Teljes nevén Keresztelő Szent János vértanúsága templom és plébánia.
Görög katolikus templom. 2000-ben készült, Bodonyi Csaba Ybl-díjas építész által tervezett, az Istenszülő oltalma tiszteletére felszentelt, bizánci stílusú templom.
Evangélikus templom. Szvoboda Gyula építész által tervezett, 1902-ben átadott neogótikus stílusú templom.
Református templom. 1905-ben épült Szvoboda Gyula építész tervei szerint. A hívek adományából és a Vasgyár támogatásával. Orgonáját Angster József építette 1912-ben.