Vigyázz, csúszásveszély - kiállítás

A „Vigyázz, csúszásveszély” hétköznapi figyelmeztetés: olyan területet jelöl, ahol megszűnik a biztos tapadás, ahol egy váratlan mozdulat elegendő lehet az egyensúly elvesztéséhez. A kiállítás ezt a közismert felszólítást metaforikus térbe helyezi át. A csúszás fogalmában a veszély mellett már eleve jelen van az elmozdulás lehetősége, a stabilnak hitt pozíció feladása. Ami ebből következik, kevésbé kiszámítható: az egyensúly elvesztése nem jelöli ki az új pozíciót.

A Média és Design Intézet hallgatóinak munkái különböző irányokból közelítenek ehhez az instabil állapothoz. Szülő és gyermek tekintete, jelenlét és hiány, játék és kötöttség, vágy és kötelesség, mulandóság és megőrzés, fogyasztás és maradvány olyan viszonyokat rajzolnak ki, amelyekben az egyén pozíciója folyamatos újrarendeződésnek van kitéve. A test a szabadság és a korlátozás tapasztalatának egyaránt hordozójává válhat. A hétköznapi tárgyak és gesztusok eközben elveszítik magától értetődő használati módjukat; eredeti jelentésük azonban nem szűnik meg, hanem zavaró módon továbbra is jelen marad.

A határ ezekben a munkákban nehezen rögzíthető. Az egymásnak feszülő jelentések nem rendeződnek feltétlenül egymást kizáró állapotokká, és nincs szükség arra sem, hogy a köztük lévő bizonytalanság minden esetben feloldódjon. Ez a köztes helyzet teszi érzékelhetővé a korábban stabilnak gondolt viszonyok elmozdulását. A billegés, a kibillenés, az egyensúly pillanatnyi elvesztése ezért itt nem pusztán metafora: olyan tapasztalat, amelyben a saját pozíció bizonyossága is kérdésessé válik.

Az alkotói pozíció sem független ettől. Különösen egy formálódó művészi gondolkodás esetében nincs olyan biztos pont, ahonnan a kijelentések kockázat nélkül megtehetők. Közeledés, eltávolodás, azonosulás, ellenállás, megtartás vagy elengedés követheti egymást anélkül, hogy ezek valamelyike végleges helyzetet jelentene. A „Merre lépek innen?” kérdése így nem egyszerűen a következő döntésre vonatkozik. Benne van annak felismerése is, hogy minden elmozdulás átrendezi azt a helyet, ahonnan a következő kérdés egyáltalán feltehető.

A cím egyszerre komoly és ironikus. Óvatosságra int, miközben a művészet éppen arra késztet, hogy belépjünk a bizonytalan területre. Talán nem is az elesés jelenti a veszélyt, hanem az, ha mindenáron ragaszkodunk a biztos talajhoz.

Megnyitja: Szabó Károly képzőművész, egyetemi tanársegéd.