Géza’80 – Für Anikó és Hrutka Róbert zenés estje

Mit tudunk önmagunkról? Milyen volt, amikor még semmit sem tudtunk? Milyen lesz, amikor már csak képek villannak fel, halványulnak, vagy épp felragyognak a múltból? Kinek az élete? Az övé? Mindannyiunké? Hiszen átéltük, úgy, mint ő. Vagy másképp?

A versek olykor levetik a zenét, és prózában szólalnak meg, kopogva, pőrén, ölelésnyi távolságra Somlai Margittól vagy Valóság nagybátyánktól, az elmúlt 60, valójában 80 évtől.

Bereményi Gézát különleges kapcsolat fűzi Für Anikóhoz. Erről így ír: „Szerencsémnek tartom, hogy évtizedek óta ismerhetlek és számíthatok rád, Anikó. Írhattam neked dalok szövegét és szerepeket. Ráadásul azt is, hogy családi leszármazásunkban is egyezünk, mert a lánytestvérem vagy apai vonalon, bár nem épp vérségileg, csakis árvaság tekintetében, amit első nézésre láttam a szemedből, hiába voltál éppen vidám. Mindig örülök neked, Szívem!”

Versek, dalszövegek, prózarészletek: Bereményi Géza

Zene: Cseh Tamás, Hrutka Róbert, Dés László