MÁTÉ-PASSIÓ

Közreműködik: Lőkösházi Mária, Bagosi Orsolya, Körmendy Flórián, Cserményi Zsombor, Szerekován János (evangélista), Pataki Bence (Jézus) – ének / Capella Savaria (műv. vez.: Kalló Zsolt) / Kodály Kórus Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán

Johann Sebastian Bach Máté-passiója az emberi alkotó elme legjelentősebb csúcsteljesítményei közé tartozik. Hatása, kisugárzása csak a legnagyobb zsenik – Shakespeare, Leonardo, vagy Michelangelo – alkotásaihoz mérhető. A mű Jézus szenvedésének és halálának történetét beszéli el Máté evangéliuma alapján, de Bach számára a passió nem pusztán a bibliai történet elbeszélése: a zene által személyes és közösségi elmélkedéssé válik. A mű Lipcsében, Bach kántori korszakában született, és feltehetően 1727-ben Nagypénteken hangzott el először a Tamás-templomban. A Máté-passió rendkívüli méretű alkotás: két kórus, két zenekar, és szólisták vesznek részt benne. A kettős apparátus nem pusztán technikai különlegesség, hanem a mű egyik legfontosabb dramaturgiai eszköze is: a zenei történések mintha két egymásra reflektáló világból szólalnának meg. Az evangélista recitativóiban a történet szinte filmszerű közvetlenséggel bontakozik ki. Jézus szavait a basszus szólista jeleníti meg, miközben a tömeg, a tanítványok és a többi szereplő a kórus megszólalásaiban kap hangot. A bibliai elbeszélést Bach szabad költői szövegekkel, áriákkal, ariózus tételekkel és korálokkal szakítja meg. A librettó szerzője Christian Friedrich Henrici, költői nevén Picander volt. A korálok, a protestáns népénekek különösen fontos szerepet töltenek be: az evangéliumi eseményekhez fűzött közösségi megnyilvánulásként szólalnak meg. Az áriák ezzel szemben gyakran személyes vallomásokként hatnak. A hallgató nem csupán szemlélője Krisztus szenvedésének, hanem a zene révén maga is részese lesz annak. A hatalmas mű Bach halála után hosszú időre háttérbe került, majd Felix Mendelssohn-Bartholdy 1829-es berlini előadása nyomán fedezték fel újra. – baljos –