Analízis #26 Tudatos jelenlét

Az Analízis irodalmi-pszichológiai estjein sokszor tabusított helyzetek, kérdések, máskor a legközösebb tapasztalásaink, az életünket meghatározó folyamatok, az elme állapotai kerülnek a fókuszba minden hónapban. Olyan kérdések, amiket sokszor elrejtünk, amiket nem merünk ki-vagy átbeszélni, amikről tabu beszélni, amik titkaink.

A 2026. novemberi alkalom témája: a TUDATOS JELENLÉT

Mikor voltunk utoljára igazán ott, ahol éppen voltunk? Egy beszélgetésben anélkül, hogy közben a telefonunkra pillantottunk volna. Egy séta közben anélkül, hogy már a következő feladaton gondolkodtunk volna. Egy csendes pillanatban anélkül, hogy azonnal valamivel ki akartuk volna tölteni. Egy kapcsolatban – nem a múltat elemezve, a jövőtől szorongva?

A tudatos jelenlét korunk egyik különös kihívása. Miközben szinte folyamatosan kapcsolatban vagyunk egymással és a világgal, figyelmünk egyre többfelé oszlik. Értesítések, hírek, üzenetek, feladatok és elvárások versengenek érte – kortól és generációtól függetlenül. A fiatalabbak számára a digitális jelenlét már természetes közeg, a középgeneráció sokszor egyszerre próbál helytállni számtalan szerepben, míg az idősebb nemzedékek egy egészen más ritmusú világból érkeztek meg a folyamatos elérhetőség korába. Másképpen élünk, de a kérdés közös: képesek vagyunk-e még valóban jelen lenni?

„Itt van az ősz, itt van ujra” – írja Petőfi Sándor. Az egyszerű mondatban ott rejlik valami, amit ma könnyű elveszítenünk: észrevenni azt, ami éppen körülöttünk történik. A jelenlét nem feltétlenül különleges technika vagy elvonulás, hanem figyelem – önmagunkra, a másik emberre és arra a pillanatra, amelyben éppen élünk. Az Analízis novemberi estjén az irodalom és a pszichológia segítségével járjuk körül a tudatos jelenlét kérdését. Mi történik velünk, amikor figyelmünk állandóan a múlt és a jövő, a valóság és a képernyő között ingázik? Miért olyan nehéz megállni? Hogyan hat mindez kapcsolatainkra, szorongásainkra és önmagunk megélésére? És vajon ugyanazt jelenti-e „jelen lenni” húsz-, negyven- vagy hetvenévesen? Egy olyan korban, amely folyamatosan arra ösztönöz, hogy már a következő pillanatban legyünk, talán az egyik legnagyobb szabadság az, ha képesek vagyunk megérkezni abba, amelyik éppen van. Ezzel várunk benneteket novemberben, az Analízis sorozatban.

Rácmolnár Lili és Juhász Anna Téged is vár egy közös gondolkodásra!